2013. október 27., vasárnap

37. rész



37. rész
Rosszul elsült kosarazás


-  M-m-micsoda?
-  Hallottad. Azt mondtam, szülin~
-  NEM! – löktem el magamtól.
-  Miért? – kérdezte kiskutya-arccal.
-  Hogy érted azt, hogy „miért”? És ne nézz így rám!
-  Psh… tudom, hogy imádod, amikor kanos vagyok… – vigyorgott tovább.
-  Egyáltalán nem! Akkora seggfe~
-  Köszi a mait – szakította félbe a mondatom.
-  Ha?
-  Tudod… köszi a bulit… meg mindent – mondta félszegen.
-  Awww, te most elpirultál? – böktem meg egy kicsit. – Csak nem félénk lettél?
-  Yah! – váltott vissza komolyra.
-  Szívesen – mosolyodtam el.
-  És egyébként… én most megyek aludni… – imitált egy köhögést, aztán kínosan rám nézett.
-  Jó éjt – mondtam, de azonnal elnevettem magam. – Csak vicceltem… – és adtam egy puszit az arcára.
-  Oh. Öhm… neked is jó éjszakát… – mosolyodott el, sőt, kicsit még el is pirult.

~~~

-  Minjoon-ah, megmentettem neked egy kis csirkét. El ne mondd Onew-nak! – suttogta Jonghyun, és titokban odatette mellém a tányért.
-  Ya! Láttam ám! – szólt át Onew az asztal másik végéről, aztán elmosolyodott. – De mivel Minjoonról van szó, majd nem nézek oda.
-  Menj, hozz nekem egy kis vizet, rendben? – bökött meg Key a könyökével.
-  Ne menj, Minjoon. Tessék, hyung, megihatod az enyémet, nekem nem kell – mondta Taemin.
-  Nem akartok később kosarazni? – kérdezte Minho. – Jó idő van.
-  De, persze – mondtuk mind egyöntetűen.

~~~

Korán megvacsoráztunk, és kivonultunk a kosárpályára játszani. Taeminnel és Onew-val voltam egy csapatban a másik három jómadár ellen. Nálam volt a labda, de Jonghyun gyorsan elvette tőlem.
-  Yah! Ez nem fair! – nyögtem, és megpróbáltam visszaszerezni tőle, de ő felemelte a labdát, így nem értem el.
-  Szar dolog alacsonynak lenni, nem? – vigyorgott. Aztán Minho hirtelen feltűnt mögötte, és kikapta a kezéből a labdát.
-  Ja, az.
-  Yah! Magasnak lenni nem a világ! – kiáltotta Jonghyun.
-  Tessék – dobta oda nekem Minho a labdát. Elmosolyodtam, még meg is köszöntem neki.
-  Minho, de ő a másik csapatban van… – rázta meg Key a fejét.
-  Szép volt, Minho… – nézett rá mérgesen Jonghyun. Vigyorogva átpasszoltam a labdát Taeminnek, aki pillanatok alatt kosarat dobott.
-  Ugh. Nagyon köszi, Minho – mormogta Jonghyun még mindig őt nézve.
-  Most mi van? – pislogott ártatlanul, amin megint nevetnem kellett.
-  Készen álltok a második menetre? – kiabálta Key a pálya másik végéről, mi pedig hüvelykujjunkat felmutatva jeleztük, hogy igen. Passzolt Jonghyunnak, ő pedig pattogtatni kezdte.
-  Ide! – szólt neki Minho. Jonghyun át is dobta neki a labdát, aztán pattogtatva ő is megindult vele, de aztán beálltam elé, hogy blokkoljam, mire ő meg is állt előttem, a labdát pedig úgy tartotta a kezében, mint egy szobrot. Kíváncsian néztem rá, de nem nagyon mozdult, úgyhogy megrántottam a vállam, és kikaptam a kezéből a labdát.
-  YAH! MINHO! ÉBREDJ MÁR FEL! – kiabálta Key. Magamban jót nevettem, és lepasszoltam Onew-nak.
-  KOSÁR!
-  Cserélhetünk? – kérdezte idegesen Jonghyun.
-  Haha, hyung, gyengék vagytok – Taemin játékosan kinyújtotta a nyelvét, és a fél karjával átkarolt.
-  Yah! YAH! El a kezekkel, és készülj fel a harmadik körre! – Key erősen bámult Taeminre, a féltékenység egy az egyben az arcára volt írva.
Megváltoztak a csapatok – Onew, Taemin és Jonghyun voltak Minho, Key és én ellenem.
-  Passzolj, hyung! – kiáltotta Taemin, és Onew már oda is dobta neki, ő pedig már sietett is a kosárhoz.
Mellé szegődtem, próbáltam elvenni tőle a labdát, de éppen amikor már sikerült volna elvennem tőle, megbotlottunk egymás lábában, és a földre estünk. Taemin rajtam feküdt, és véletlenül pont úgy sikerült földet érnünk, hogy az ajkai az enyémeknek nyomódtak. Kitágult szemekkel nézett rám, és nagyot nyelt, de nem tudott mozdulni.
-  YAAAAHHHH! – fakadt ki Key, és már szaladt is oda hozzánk, útközben még Onew-t is félre lökte.
-  Öhm… Taemin? – a mellkasánál fogva kissé eltoltam magamtól, mire egy picit magához tért. Key leszedte őt rólam, és felsegített. Meglepő módon az összes fiú odajött hozzánk.
-  Jól vagytok? – kérdezték. Bólintottam, majd Taeminhez fordultam, aki még mindig sokkos volt.
-  Jól vagy?
-  A-aha… – dadogta.
-  Mára elég lesz ennyi. Amúgy is sötétedik már, menjünk vissza. – Minho felsegítette Taemint a földről.
-  Megyünk mi is – Key elkapta a karom, és elindult a szobánk felé.
-  Sziasztok! Majd valamikor máskor is játszunk még! – integettem a srácoknak.
-  Nem, soha az életben nem kosarazhatsz többet – sziszegte féltékenyen Key.
 .

2 megjegyzés:

Kicsi Dongsaeng írta...

Nyuuuh~ Olyan sűrűn hozod a részeket, hogy alig bírom követni ^^" Persze nem baj az! :D ;-)
Huh hát Kibum egy dög! XD Én nem tudom de én imádom, hogy ilyen. Általában egy kanos állat, aki szívatja a társát, meg akarja magának tartani... De eközben Minji-nek fel sem tűnik de gondoskodik róla és vigyáz rá. Szereti! XD Csak ezt még a nagy mindenható Key sem meri bevallani magának... XD Egyszóval imádom *o* :D
A többiek hozzák a formájukat... :D Annyira bírom, hogy már mindenki tudja Minjoon-ról, hogy lány csak Jonghyun nem XD És ahogy mindig vitatkoznak rajta vagy miatta XD Behalás XD Kíváncsi vagyok, hogy mikor derül ki véglegesen mindenki (ezt úgy értem, hogy a kis "csapatukon" belül) előtt, hogy Ő valójában lány. :D
Áááááá bocsi a sok dumáért de nagyon odáig vagyok ezért a ficiért! *o* ^^
Köszönöm, hogy olvashatom. És izgatottan várom a további részeket ^^ :D ♥

Via írta...

Jaj, ne is mondd, a saját ficijeimből 4-5 naponta frissítek, úgyhogy nekem is furi ez a minden napos friss. Hozhatnám kétnaponta is, de akkor tuti még jobban elfelejteném, hogy frissítenem kell xP
A kérdéseidre pedig hamarosan jön a válasz, úgyhogy nem pletykálok :D

Megjegyzés küldése