21. rész

21. rész

Korrepetálás Onew-val… és Keyvel?

-  Izé… öhm… elég fura voltál ma reggel. Szemödökráncolva néztem rá.

-  Ne is beszéljünk róla. – Nem tűnt valami vidámnak. Reggeli után bezárkózott a szobánkba, és csak ebédelni jött ki. Jonghyun szervezni akart egy kis összejövetelt a szobájában, de Key elutasította. Ilyen állapotban nem akartam egyedül hagyni őt, úgyhogy vele maradtam. Halálra untam magam – vasárnap este volt, nem kellett házit sem írnom, úgyhogy csak feküdtem az ágyban és Keyt figyeltem. Ő sem volt jobb, egész nap csak sóhajtozott. Jó, ezen változtatunk.

-  Key, unatkozom – mondtam már vagy ezredjére.

-  Tudom…

-  Mi a baj? Olyan letörtnek tűnsz ma – az ágyához mentem, és leültem vele szemben.

-  Utállak. Amiért összezavarsz, meg minden. Miért vagy ilyen…? – kérdezte magától. Igazából nem nagyon értetem, mit tróbált volna mondani, de bólogattam, hátha ezzel megnyugtatom. Nagyot sóhajtott. – Menj aludni. Késő van. – A másik oldalára fordult és a fejére húzta a takarót.

Az órára néztem: negyed tíz.

-  De még csak…

-  Ne kerülj túl közeli kapcsolatba Taeminnel, vagy Jonghyun hyunggal, vagy Onew hyunggal, de még Minhoval se… beszélgess velem, ha unatkozol – motyogta félhangosan, én pedig elmosolyodtam.

Ezért voltál olyan feszült ma, Key?

~~~

Eljött a reggel, minden rendben zajlott egészen addig, amíg a matektanár fel nem hívta rá a figyelmem, hogy a legutóbbi matekdogám is karó lett, és hogy ez már a harmadik egyesem. Nem akartam megbukni, tehát úgy döntöttem, segítséget kérek – ki mástól, mint Onew-tól…

Megszólalt az ebédidőt jelző csengő. Fogtam a táskám, és Onew keresésére indultam. Szokás szerint a fiúkkal ücsörgött. Leültem vele szemben és elővetem a kiskutya szemeim.

-  Onew… – szóltam hozzá kedvesen – tudnál engem korrepetálni?

-  Miért? – húzta fel a szemöldökét.

-  Azért, mert hülye vagyok matekból, te pedig okos vagy. Légy szíves, segíts! – könyörögtem tovább.

-  Oké…?

-  Akkor ez most egy igen? – néztem rá még nagyobb szemekkel.

-  Persze.

-  Ez az! Köszönöm! Nagyon köszönöm! – felpattantam, széttártam a karom, hogy megöleljem, de Key visszahúzott a helyemre.

~~~

Már készen álltam, hogy alávessem magam a matekkorrepetálásnak Onew szobájában, amikor Key megszólalt:

-  Hová mész?

-  Onew-hoz korrepetálásra – már fel is kaptam a táskám.

Key félrelökte a magazinját, felpattant az ágyáról, és kivette a kezemből a táskámat.

-  Veled megyek.

~~~

-  Ő mit csinál itt? – Onew rám nézett, majd visszaemelte a tekintetét Key-re.

-  Hát ő…

-  Nekem se ártana egy kis korrepetálás – majd lendületesen leült Onew ágyára.

-  Neked? Korrepetálás? – Szemöldökráncolva nézett rá.

-  Ja. Oké, hyung, kezdheted.

Key odagördült mellé az ágyon, és angyalian nézett rá. Nekem sokkal inkább úgy tűnt, hogy csak szórakozni jött, nem tanulni…

~~~

-  Akkor gyök144 plusz gyök36 mennyi? – Onew és én az ágy mellett ülve próbáltunk megoldani egy összetettebb feladatot. A füzetében mutata meg a számításokat, én pedig a sajátomban levezettem az egészet. Épp megmutatott valamit, én pedig közelebb csúsztam hozzá, hogy jobban figyelhessek. Key épp a hasára fordult az ágyon, és feje ekkor bukkant fel a mieink között.

-  Mit tanultok? – Elvette tőlem a füzetem, és a maradék számításokat gyorsan megoldotta. Amikor kész lett, odaadta Onew-nak. Persze hibátlan lett, ahogy azt a Mindenható Key-től várhattuk.

-  Komolyan, Key, nem értem, minek kell nekem korrepetálni téged… – visszadta a kezembe a füzetem.

-  Fel kell frissítenem az emlékeim – mosolygott.

~~~

Órák múlva értünk vissza a szobánkba.

-  Key. Ha nincs szükséged korrepetálásra, miért jöttél? – kérdeztem.

-  Jó. Akkor holnap nem megyek. Viszont helyette ebben a szobában kell tanulnotok – lustán elnyúlt az ágyán.

-  Miért?

-  Azért, mert… nem akarom, hogy egyedül maradj hyunggal – nézett rám. Már megint összezavart… ezen a tagon képtelenség kiigazodni. – Csak… tudod… attól tartok, hogy ha sok időt töltenétek kettesben, akkor a tanulás helyett inkább rá koncentrálnál. Azt pedig nem akarom, hogy megbukj – tette hozzá.

-  Oh…

 .