41. rész

41. rész

Tökéletes történet

Pár napja már annak, hogy véget ért a suli. Anyu és apu furcsállták a rövid hajam és a fiú-egyenruháim, amivel tele volt a bőröndöm, így hát rájöttek a cselre. Apát annyira nem is zavarta, de anya kiakadt. Minjoonnak végül muszáj volt megengedniük, hogy debütálhasson, mivel szerződése volt, de anya kikötötte, hogy neki is el kell végeznie az utolsó évét, mielőtt debütál.

Mivel én gyakorlatilag kijártam a sulit, így mehettem főiskolára. Apa üzletember, és csomó embert ismer, szóval sikerült elsimítania azt a kis szépséghibát, hogy egy fiúiskolában érettségiztem, szóval mehettem főiskolára.

Egy szóval minden rendben volt otthon, már csak egy dolog zavart… Miért nem hív fel?

Egyedül voltam otthon aznap… megint – és azt reméltem, hogy aznap végre megcsörren a telefonom. Egyszer sem hívott, amióta véget ért a suli. Tök hülyén éreztem magam emiatt, kezdtem kétségbe esni…

-  Úgy unatko… – kiáltottam volna, de ekkor rezegni kezdett a telefonom. Ez biztosan ő lesz!

Hívóazonosító: Key.

Ez az! Végre! Várj, nyugodj le egy kicsit, Minji… Nyugi.

-  Igen?

-  Menj ki.

Csak ennyit mondott, és kinyomta. „Menj ki.” Ennyi? Most komolyan? Hová ki? Előre, vagy hátra…? UGH! Suli óta először hív fel, és csak ennyit kapok tőle, hogy menjek ki? Kinyitottam az első ajtót, és láttam, hogy a bejárati ajtóban mosolyogva néz rám. Meg kell mondjam, már nagyon hiányzott a hülye feje. De várjuk… Honnan…?

-  Honnan tudtad meg, hol lakom?

-  Mondtam, hogy zaklató vagyok – kacsintott.

Csodás. Igazat mondott. Tényleg nem csak perverz, hanem egy zaklató is…

-  Ne mondd, hogy csak azért jöttél, hogy elmondd nekem, hogy zaklató vagy…

-  Aw, úgy hiányoztál! – nézett rám aranyosan.

-  Nos, ha annyira hiányoztam, miért nem hívtál fel? – vetettem rá egy számonkérő pillantást.

-  Csak nem mérges valaki? – cukkolt, de csak megforgattam a szemeim. – Ó, igaz is, valamit meg kell kérdeznem tőled. – Azzal a széles vigyorával nézett rám, és tapsikolni kezdett. Taemin lépett ki az egyik bokor mögül egy nagy dobozzal a kezében.

-  Mi ez…? – kérdeztem tőle, és a dobozra bámultam.

-  Szia, noona! – odaadta Keynek a dobozt, és már indult is vissza. – A bokrok mögött leszek, ha szükséged lenne rám.

-  Szóval, arról volt szó… hogy lenne hozzád egy kérdésem. Azon gondolkodtam, hogy vajon lennél-e az anyukája az új kiskutyusomnak – mosolygott, és kinyitotta a dobozt. Elkerekedtek a szemeim, mert a dobozból egy kutyus nézett velem szembe, aki pont ugyanúgy nézett ki, mint Bummie. – Szóval? Leszel az anyukája a Bummie Junioromnak?

-  Ó, menjetek már szobára. Aish… – bukkant fel Jonghyun, és türelmetlenül indult el felénk.

-  Most egyet kell értenem Jonghyunnal – tűnt fel Onew is, majd Minho és Taemin is kijöttek a járdára.

-  És te! Miért nem mondtad meg, hogy egy csinos lány vagy? – biggyesztette az ajkát Jonghyun.

Felnevettem a cukiságán. Jaj, soha nem fog felnőni…

-  UGH! Ne legyetek már ilyen türelmetlenek! Tűnés vissza a bokrok mögé! – szólt rájuk Key.

-  Mondj már igent neki! – kiabálták ki a rejtekhelyükről, amikor már visszamentek.

-  Jól van, jól van! Aish, még csak ki sem élvezhetem a pillanatot. Igen, leszek. Boldogok vagytok? – mosolyogva ingattam a fejem, amikor a többiek örömükben felkiáltottak.

-  Ezennel anyucinak és apucinak nyilvánítalak benneteket. És most menjünk, éhes vagyok – simogatta Jonghyun a hasát.

Soha nem gondoltam volna, hogy az én szerelmi történetem ilyen lesz – beleszeretni egy perverzbe, barátságot kötni ezekkel a dilinyósokkal, és egy kiskutya anyukájává válni. Úgy értem, minden lány egy tökéletes románcot kíván magának, a Szőke herceggel, nem?

Nos, én azt mondanám, hogy az én történetem jobb. Én beleszerettem a meleg szobatársamba…

Vége

.