23. rész

23. rész

Bummie

-  Biztos csak képzelődsz… – motyogta félálomban, és már bújt is vissza a párnájába. Aztán megint felhangzott az a furcsa hang.

-  Látod? Mondtam, hogy hallottam valamit! – megint megráztam őt. Sóhajtott, és felült.

-  Jó, legyen. Menjünk ki, és nézzük meg, mi az.

Elkapta a karom, és kitolt a házból. A hang egyértelműen a tó felől jött. Key tovább menetelt előre engem maga előtt tolva, míg én rettegve próbáltam kiszabadítani a vállaim a markából.

-  Állj! Nem akarom látni, mi az! Menjünk vissza a kunyhóba! – meg se hallotta, csak tovább taszigált, a hang pedig egyre hangosabb lett. Már szinte a tó partján álltunk. Szemeimet csak résnyire hagytam nyitva, hátha felbukkan egy szellem a valahol, és én azt nem akarom látni…

Óvatosan szétnéztem… semmi se volt ott.

-  Látod? Megmondtam, hogy itt nincsenek szellemek… – elengedte a vállam, de ekkor a közelünkben lévő egyik bokor megmozdult. Ijedtemben felugrottam, és Key pólójába kapaszkodva kerestem menedéket.

-  Mi volt ez? – a bokorra sandítottam, majd felnéztem Key arcába. A hang egyre közelebbről szólt, de már nem tűnt sírásnak… sokkal inkább csaholásnak…

-  A szellemek nem csaholnak… – suttogta Key és a bokorhoz sétált. Szorosan követtem.

A legnagyobb meglepetésemre nem szellem volt – hanem egy kiskutya, ráadásul nagyon aranyos. Úgy tűnt, megsérült.

-  Oooooooooh, szóval végig egy kutyulitól féltem? – sóhajtottam, aztán azonnal leguggoltam a kis állatkához.

-  Már mondtam, hogy nincsenek itt szellemek… – Key szemet forgatva szólalt meg. Felvette a kutyust és megvizsgálta. A bal melső lábán volt egy seb, amiből még szivárgott a vér.

-  Megsérült, ugye?

-  Mmm, kicsi kutyi, jól vagy? Gyere, majd Key hyung gondoskodik a lábadról – óvatosan a karjára ültette és együtt visszaindultunk a kunyhóba. Odabent leakasztotta a falról az elsősegélycsomagot.

-  Hozz nekem egy kis vizet – felkaptam a vizes üvegem, és odaadtam neki.

Miután rendbetettük a kutyust Key letette őt a földre. Tudott sétálni, bár nem volt még tökéletes.

-  Szerintem pár nap és helyrejön – mondta Key, és lekuporodott hozzá a földre, hogy játszon vele. – Kutyuli, majdnem halálra rémisztetted noonát… – kuncogott.

-  Ya! – kedvem lett volna tarkón csapni, de helyette inkább a kutyusra figyeltem. – Szevasz, kutyi! Érezd magad megtisztelve, mert most láttam először, hogy ez az öntelt idióta megment valakit…

-  Ch, kérlek… egy csomószor megmentettelek téged is…

Kinyújtottam rá a nyelvem, és bevágtam egy fintort.

Key nagyot ásított. – Megyek, alszok. Ha pedig valami újra megijesztene éjszaka, akármikor nyugodtan mellém bújhatsz – vigyorgott.

-  Jaj, kutyus, olyan szomorú életem van… Egy perverzzel kell egy szobában laknom.

~~~

~Reggel~

Sziréna éles hangjára keltünk. Álmosan pislogtam és törölgettem meg a szemem, majd körbenéztem – Key már ébren volt, és az ágyát igazgatta.

-  Reggeli – válaszolt a kérdő tekintetemre.

A mosakodás után visszamentem a kunyhóba, hogy megnézzem, mi van az újdonsült kutyusunkkal, de az békésen aludt.

-  Nemsokára hozom a reggelidet, kutyus! – mosolyogtam rá.

Elindultam, hogy találkozzak a többiekkel. Amikor megláttam őket integettem nekik, és leültem Key mellé, majd odasúgtam neki.

-  A kutyusnak is kell vinnünk egy kis kaját. – Egy bólintással tudomásul vette. A többi négy fiú gyanakodva nézett ránk.

-  Történt valami tegnap este? – kérdezte Taemin, ám hirtelen mindenki minket kezdett el figyelni.

-  Ja, történt valami izgalmas a keleti kunyhóban? – kérdezte valaki a hátunk mögül.

-  Ez az, halljuk, mi volt!

-  Öh… – azt se tudtam, mit mondjak.

-  Minden okés volt, tök jót aludtunk, kösz a kérdést – szólt Key halál nyugodtan. Szerencsére ennyivel elterelte rólunk a figyelmet, így el tudtam rejteni néhány falatot a zsebemben.

Ám Key észrevette, hogy mit csinálok, és halkan kinevetett. Reggeli után visszamentünk a kunyhónkba és megetettük a vendégünket. Nevettem, amikor a kutyus megnyalt. Key az ágyán ülve, mosolyogva nézett minket.

-  El kéne neveznünk valahogy… – felemeltem, és Key mellé ültettem.

-  Hívhatnánk Bummie-nak – ajánlotta fel.

-  Bummie… cuki. Tetszik. Bummie, én vagyok az új anyukád – vigyorogtam.

-  Ki az apja?

-  Egyedülálló anyuka vagyok. – Key azonban elvette a kutyust előlem.

-  Nem, én vagyok az apukája. Bummie, nézd meg, milyen jóképű apád van!

-  NEM! Mondom, hogy egyedülálló anyuka vagyok! – El is vettem tőle Bummie-t.

-  Mindegy, Bummie, most játssz anyuval, apának tanulnia kell.

-  Ja, pornót tanulni… – motyogtam.

-  Csatlakozol? – vigyorgott.

-  Bummie, apád soha nem fog olyan lányokat megkapni, mint én… Valószínűleg az első randin megerőszakolja mindet – kinyújtottam felé a nyelvem.

-  Szerencséd van, hogy eddig nem erőszakoltalak meg…

Megforgattam a szemeim és letettem Bummie-t a földre. A táskámhoz mentem és kivettem egy könyvet, de ekkor éreztem, hogy valami megszorítja a derekam. Megfordultam, és Key ártatlanul mosolygó arcát láttam.

-  Öhm… most jutott eszembe, hogy jó ideje már nem is játszadoztam veled… – Az ártatlan mosolya lassan átváltozott egy vigyorrá. Egy gonosz vigyorrá…

 .