32. rész

32. rész

Szivárgás

Oh, ne… mit csináljak? Miért most? Miért?

Leültem a kispadon, és szorosan összezártam a lábaim.

-  Jaesun és Hyunmin, készüljetek, ez után ti jöttök.

A tanár úr megfújta a sípját, a két fiú pedig a többi után indult.

Mi lesz, ha engem hív ki? Csak ne ma, könyörgöm! Ne ma! Miért kellett korábban megjönnie? MIÉRT?

Láttam, hogy Key a szeme sarkából figyel engem.

-  Ya, jól vagy? – ült le mellém.

-  Csak ne ma… – motyogtam homlokráncolva.

-  Kim Kibum és Lee Minjoon, ti jöttök. Készüljetek fel.

NEEEEEEE! MIÉRT? MIÉRT?

-  Tanár úr, nem tudok ma futni.

-  Miért? – kérdezte.

Azért, mert megjött a havim, és még csak tampon sincs nálam…

-  Hát… mert… nem tudok…

-  Nos, mindenkinek futnia kell, miért pont neked ne kéne? Gyerünk, kapd össze magad, vagy megbuktatlak!

Bólintottam, és lassan feltápászkodtam a padról.

~~~

Key látta rajtam, hogy valami nincs rendben. Elkapta a karom, és a fülemhez hajolt.

-  Mondd el, mi a baj.

Beharaptam az ajkam. Ez annyira fenomenálisan ciki…

-  Izé… megjött a havim, és… szivárog… – suttogtam vissza neki, aztán azonnal eltakartam a kezeimmel a paprikapiros arcom.

Már beálltunk a sorba a futáshoz.

-  Halott vagyok… – mormogtam, és még mindig takartam az arcom.

-  Ezért lógsz nekem egyel – sziszegte oda nekem, és megtoldotta egy figyelmeztető szemvillanással. Csak pislogtam.

-  Mié~?

-  WOOOHOOOOOO! – Key úgy kilőtt, mint egy őrült, és mindenhová dobálta a labdákat. Körberohant az egész pályán, az állványon lévő labdákat szétlökdöste mindenfelé. Kivette a tanár kezéből az időmérőt, és átdobta a pálya másik végébe. Mindenkinek leesett az álla – még az enyém is.

-  KIM KIBUM! AZONNAL FEJEZZE BE!

A tanár üvöltött. Key nem állt meg, végül két nagyobb darab osztálytársunknak kellett elkapni őt, de ez beletelt jónéhány percbe, mivel Key sokkal fürgébb volt náluk.

Amikor az oldalán a két másik sráccal elsétált mellettem, nagyon bűnösnek éreztem magam.

-  Mára elég. Menjetek öltözni.

~~~

Vártam, hogy Key visszaérjen, de az eset óta nem láttam sehol. Már elérkezett a vacsoraidő, így az ebédlőbe mentem, ahol már messzirőn integettem a srácoknak.

De Key nem volt ott.

-  Hol van Key?

-  Ebéd óta nem láttuk – mondta Onew.

-  Én amúgy láttam őt az igazgatóiban. Megálltam egy kicsit, és valami olyasmit hallottam, hogy ki kell takarítani a tornatermet. – Jonghyun nagyot kortyolt a vizéből.

-  Öhm, befejeztem az evést. Holnap dumálunk. – Felkaptam a tálcám, és elhúztam.

-  De hozzá se nyúlt a kajához…

~~~

-  36-os labda… – Key nagyot sóhajtott, és tovább takarítgatta a labdákat.

-  Van itt valaki? – Bedugtam a fejem a tornaterem ajtaján. Key felvont szemödökkel nézett rám, és kuncogni kezdett.

-  Nézzenek oda, ki van itt – jegyezte meg szarkasztikusan. Idegesen nevetni kezdtem, és becsuktam az ajtót. – Hála valakinek most pucolhatom a labdákat, ÉS büntetésben leszek egész héten.

-  Bocsánat… – hajtottam le a fejem. – De majd én segítek neked – felkaptam a labdát, amiért éppen nyúlt, és sikálni kezdtem egy ronggyal.

-  Megoldódott a… tudod mi… – kérdezte kínosan.

-  Igen – pirultam el.

-  Akkor jó…

Újabb kínos csend.

-  Bocsi a mai miatt…

-  Már bocsánatot kértél.

-  Oh.

Key a vödör vízre bámult egy ideig, aztán hirtelen beugrott neki egy ötlet. Közelebb lökte hozzám a vödröt, de nem igazán figyeltem, a takarítással foglalkoztam.

-  Hé… – szólt oda nekem. Megfordultam, mire Key elkezdett vízzel fröcskölni.

-  YAHH! – rohanni kezdtem, de ő felkapta a vödröt, és utánam rohant. – Fejezd be!

Nevetett és letette a vödröt, de addigra már a ruháim csurom vizesek voltak.

-  A bosszú jó – kuncogott.

Épp ekkor léptek zajait hallottuk közeledni. Kikerekedtek a szemeim – tudtam, hogy nem szabadna itt lennem.

-  A vécébe! Gyorsan!

Belökött a vécébe, és bezárta. A tanár úr belépett a terembe, és elekadt a lélegzete.

-  Miért vizes a padló? – kiáltotta.

-  Éppen fel akartam mosni…

-  Oh… jó… Ha így van, akkor fejezd be a felmosást, és utána elmehetsz.

Key bólintott, aztán a tanár elment, így amikor már elég távol volt, kimehettem a vécéből.

-  Menj te előbb. Én még ezt befejezem. – Bólintottam, és elmentem, de még hallottam a hangját: – 37-es labda…

 .