39. rész

39. rész

Ismerd be, hogy tetszem neked!

Minji POV

-  Ey… kelj fel – mondta Key, és lágyan megpofozgatta az arcom. – Reggeli van. Ébresztő!

-  Oh… – félálomban, félig csikott szemekkel ültem fel az ágyban. Key megfogta a kezem, felhúzott, és beirányított a fürdőbe.

-  Nyisd ki.

Engedelmeskedtem neki, és kinyitottam a szám, ő pedig beledugta a fogkefét.

-  Ki mondta neked, hogy olyan későn gyere vissza? – megingatta a fejét, és kinevetett.

-  Álmos vagyok… – nyögtem.

-  Akarod, hogy átöltöztesselek? Mert örömmel segítek – eresztett meg egy számító vigyort.

-  UGH! Perverz! Kifelé! – kitaszigáltam őt a fürdőből, és bezártam az ajtót.

-  Mindig a te kicsi perverzed leszek! – kiáltotta odakintről.

-  A cuki pasikat szeretem, mint amilyen Taemin! – válaszoltam, hátha féltékeny lesz tőle.

-  ÉDESEEEM~

Hangosan cuppogó, puszis hangot hallatott. Amikor meghallottam, mit csinál, úgy tettem, mintha hánynék.

~~~

Reggeli alatt többször is megpróbálta az asztal alatt megfogni a kezem, de mindig rácsaptam neki. Azzal voltam elfoglalva, hogy Taeminnel beszélgessek, aki az előző este után meglepően hétköznapian tudott beszélgetni velem. Újra normális volt, ugyanaz az aranyos Taeminnie.

Key megtapogatta a vállam, hogy végre rá figyeljek, így odafordultam, hogy lássam, mit akar. Gyorsan rám kacsintott, mire szemforgatva előre fordultam, de belül mosolyogtam. A fiúk nagyban ettek, így nekik fel se tűnt a kis közjáték, kivéve Jonghyunt.

-  Valami baja van a szemednek, Key? – kérdezte tőle, de ő csak vállat vont.

~~~

-  Na, mondd el! Kedvelsz engem? – kérdezgette Key halkan, amit a háttérben lévő hatalmas zsivaj miatt csak én hallottam.

-  Hát, nem is tudom… Add oda a labdát, és megmondom.

Key félrelépett, és hagyta, hogy elvegyem a labdát. Odarúgtam Minhonak, aki rögtön rúgott is egy gólt.

-  YAH! Mi van már, Kibum?! Mondtam, hogy passzold nekem! Nem hallod, hogy ordibálok? – dühöngött Jonghyun. – Tudjátok mit? Befejeztem. Felejtsetek el! Mindig a vesztes csapatban játszom!

Még egy, vagy két kör után visszaindultunk a kollégiumba.

-  Ajj, mondd már meg! – elővette a kiskutya-szemeit, és száját biggyesztve nézett rám.

-  Szép próbálkozás, de Taemin cukibban csinálja.

Kissé mérgesen felnyögött, majd fogott egy könyvet, és ledobta vele magát az ágyára. A vállam fölött hátra pillantottam, hogy megnézzem, megint azokat a „könyveket” olvassa-e.

-  Mit olvasol?

-  Amit általában.

-  Ew…

Eléggé unatkoztam, úgyhogy a párnámmal kezdtem játszani. Nem igazán volt házim, mert már majdnem vége volt az évnek. Gondoltam egyet, és lehuppantam Key mellé az ágyára, és megpróbáltam felhívni magamra a figyelmét. Megforgatta a szemeit, és másik irányba fordult.

-  Ch… reggelinél én is ezt csináltam veled, most meg te csinálod… – motyogtam.

Tudomást se vett rólam, tovább olvasott. Eléggé idegesített, hogy ezt csinálta, így unalmamban őt is idegesíteni kezdtem.

-  KEY! KEY! KEY! KIM KIBUM! KEYYY! MIÉRT AZ A NEVED, HOGY KEY?! Key? Key! Az, hogy Key nagyon viccesen hangzik, ha sokszor mondod. Szerinted is, Key?

Már láttam rajta, hogy nem sokáig bírja tovább.

-  Ne akard, hogy elhallgattassalak.

-  Óóó, miért, mit csinálsz? Megcsókolsz, hogy befogd a szám, mint azokban a romantikus sorozatokban? Hűűűha, rettegek! – Úgy tettem, mintha nagyon félnék, szorosan összezártam a szemeim, közben pedig eszembe jutott, hogy mi lenne, ha tényleg megcsókolna, hogy elhallgattasson.

-  Az olyan régimódi, nem csókkal oldanám meg. Valami mást csinálnék… – Hozzáért az arcomhoz, aztán lassan levezette a kezét a derekamig, és elvigyorodott.

-  Elfelejtettem, hogy perverz vagy. – El akartam lökni a kezét, de amikor nem sikerült, már arra gondoltam, hogy sikítok és elrohanok, de nem engedett el.

-  Ne olyan gyorsan. Most megtanítom neked, hogy ne szórakozz velem, miközben olvasok.

-  NE!!!

Olyat tett, ami még a megerőszakolásnál is rosszabb. Lelökött az ágyra, és csikizni kezdett.

-  AAAHHHH! Engedj el! – a lábaimmal rugdosni kezdtem, de úgy helyezkedett, hogy egyszer se sikerült eltalálnom.

-  Nem, amíg be nem ismered, hogy tetszem neked! – gonoszan nevetett, és még intenzívebben kezdett csikizni.

-  Ez nagyon szemét dolog tőled! – nyögtem ki hangos nevetések közepette. – Kedvellek, rendben? Állj le! – kiáltottam, de nem tudtam levakarni a vigyort az arcomról.

-  Oké. – Abbahagyta és mosolygott.

Megtanultam a leckét: sose zavard Keyt, miközben „olvas”.

 .