33.
rész
Forróság
és sztriptíz
Key POV
Késő este
értem vissza a szobába, amikor Minji már aludt. Gyorsan lezuhanyoztam, és kényelmes
ruhába öltöztem. Már aludtam volna, amikor láttam, hogy remeg.
- Hé – szólaltam meg. Közelebbről nézve nem
csak remegett, hanem izzadt is. – Yah… – még közelebb mentem hozzá, hogy
megnézhessem, mi baj van. Az arca olyan vörös volt, mint a paradicsom.
Kitágultak a szemeim, majd a tenyerem a homlokára fektettem. – Basszus, lángol
a homlokod…
Ráterítettem
a saját takarómat is, és a fürdőbe rohantam. Fogtam egy kis törölközőt, hideg
vízbe áztattam, és a homlokára fektettem.
- Hideg van – lehelte.
- Nos, te vagy épp tűzforró – suttogtam, és
megigazgattam rajta a takarókat. Lassacskán úgy tűnt, mintha alábbhagyott volna
a reszketése. – Ilyen könnyen lebetegszel?
Egy óra
múlva újra beáztattam a törölközőt, majd újra, és újra. Egészen addig ültem
fölötte, és pátyolgattam, amíg le nem ment a láza, aztán amikor az órára néztem
már 6:10 volt.
- Remek. Most már nem fogok aludni.
Sóhajtottam,
és utoljára leellenőriztem a homlokát. Már nem volt olyan meleg, mint éjszaka.
Felteltem, átöltöztem, és elkészültem a suliba. Reggelinél majd kiestem a
számon, úgy ásítoztam. A srácok kérdezősködtek, de csak annyit mondtam nekik,
hogy kimerültem a tornaterem takarításában. Aztán becsöngettek, és mindenféle
életkedv nélkül mehettem órára.
- Hol van Lee Minjoon?
- Beteg, ágyban van – válaszoltam a
tanárnak.
Átöltöztem
a tesi-ruhámba, és felkészültem a felmérésre. A tanár megfújta a sípot, futni
kezdtem, de lassabban ment, mint általában. A tanár az időmérőjét nézte, és a
fejét rázta.
- C-c-c… Először tönkre teszed az órámat,
aztán meg nem tudsz teljesíteni?
Óra után
visszasiettem a koliba, hogy megnézzem, mi van Minjivel.
- Még mindig alszol? Ch, álomszuszék…
Megérintettem
a homlokát, de már nem volt forró, úgyhogy rohantam vissza a tornaterembe
takarítani.
~~~
Minji POV
Délután
ébredtem fel enyhe fejfájással. A szobában csend és sötétség volt, majd amikor
felültem lekaptam a homlokomról a törölközőt.
- Key?
Átöltöztem,
és a tornaterembe mentem. Lassan nyitottam ki az ajtót.
Key a
földön feküdt, körülötte pedig szerteszét hevertek a letisztított labdák.
- Key! – odaszaladtam hozzá, és nagyon
gyengén megráztam, majd mikor nem reagált, erősebben csináltam. – Key! KEEY!
Meg se
moccant.
- KEY! NE HALJ MEG! – már az arcát
pofozgattam.
- Jó, nem halok meg… csak hagyjál aludni.
- Ébren vagy – mosolyodtam el.
- Úgy látom, már jól vagy – mondta rekedtes
hangon, majd felkönyökölt, és megfogta a homlokom.
- Miért? Eddig nem voltam? – Bólintott, és
elengedte a fejem. – Komolyan? Miért, mi történt?
- Erős lázad volt. Annyira erős, hogy
majdnem nekiálltál sztriptízelni előttem.
- AZ NEM LEHET! – kiáltottam fel, és
azonnal a testem elé kaptam a kezeim.
- De lehet! Ilyen közel voltál hozzá, hogy még a bugyidat is levedd… – mutatta
a kezével, mennyire, és a mellkasomra pillantott.
- YAH! – hátat fordítottam neki. – Tényleg
ezt csináltam volna? – suttogtam oda magamnak.
- Nem. De örültem volna neki…
Felpattant,
és az állványra tett két labdát.
- Várj, akkor… nem csináltam? – álltam fel,
és én is elkezdtem összeszedni a labdákat.
- Ha csináltad volna, akkor már távolról
integethetnél a szüzességednek… – forgatta meg a szemeit.
- Oh.
Egy
pillanatra elgondolkodtam, majd vigyorogva odafordultam hozzá.
- Hé, Key! Kapd el, lusta vagyok odamenni
az állványhoz.
Odadobtam
neki, ő pedig sorban pakolászta fel őket. Csak dobáltam neki, meg se álltam, de
úgy tűnt túl gyors voltam, mivel neki már mindkét keze tele volt.
- Hé!
Ekkor már
csak azért se hagytam abba, tovább dobáltam, ő pedig mindegyik elöl próbált
kitérni, amíg az egyik fejen nem találta.
- YA! Halott leszel, amint visszamegyünk a
szobába!
- Ehja, milyen édes a bosszúúúú –
cukkoltam, és elszaladtam.
- TE KIS…! Gahh, egész éjjel ébren voltam
miattad, erre azzal hálálod meg, hogy megdobálsz labdákkal? – felvette a
közelében lévő labdákat. – Na, várjál csak, ma este visszakapod – és rácsapta
az utolsót is az állványra.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése