17. rész

17. rész

Taemin

Öhm… újra a suliban vagyunk, és minden újra a régi, egy dolgot leszámítva – azóta is azon gondolkodom, hogy az a mondatot hogy értette. Meleg lesz miattam? Ez most jó, vagy rossz? Aish! Túl sokat gondolkodok!

Rápillantottam, hogy lássam, mit csinál. Ahogy vártam – „könyvet” olvas. C-c-c… Rossz-rossz kölyök. Érdekelne, hogy tudta ilyen gyorsan megcsinálni a háziját.

-  Szükséged van valamire? – csukta be a könyvet, és rám nézett. Megráztam a fejem, és visszatértem a házihoz. – Eljössz velem kajálni?

Csak pislogtam. – Nem egy órája vacsoráztunk?

-  De.

~~~

~Az ebédlőben~

Nem sokan voltak… mit is vártam, már a vacsora is megvolt.

A nap nasija: mikrós popcorn és ásványvíz. Hm…

-  Hogy vagy mostanában?

-  Veled lakok. Szerintem tudnod kéne. – Kivetettem rá a ne-kérdezz-nyilvánvaló-dolgokat-nézésemet.

-  Akkor tele van perverz patkányokkal, mi? – vigyorgott.

-  Ja, tele – forgattam meg a szemeim. – Te, Key, kérdezhetek valamit?

Bólintott. Tényleg jó ötlet megkérdezni tőle?

-  Tudod, múlt héten… amikor jégkorizni mentünk… és amikor mentünk haza… mondtál nekem valamit… – idegesen haraptam be az alsó ajkam. Mi van, ha máshogy értette? Ó, Istenem, ez annyira kínos…

-  Ne aggódj – kuncogott –, nem vagyok meleg. Menjünk vissza, még mielőtt fura gondolataid támadnának.

-  Várj! Várjál már! –kiabáltam utána. – Akkor hogy értetted, hogy miattam meleg leszel? Válaszolj! Hallod? Várj már meg!

~~~

~Másnap~

Key kivonszolt az ebédlőből. Kinyitotta a szobánk ajtaját, betuszkolt és a falhoz lökött.

-  Ya, te nőszemély! Ha nem tűnt volna fel, éppen pasi vagy, úgyhogy csak ne legeltesd a szemed a hyungjaimon! Aish! Ezek a mai lányok…

-  Nyugodj már le… Nem legeltettem a szemem senkin. Jézusom… Nem vagy te véletlenül… féltékeny?

-  És ha az vagyok?

- Whoahh… nyugodj már le, ember… Bocsika, hogy féltékennyé tettelek OP-PA! – kezdtem el neki cukin gügyögni.

-  Aishhh… te… Na, idefi~

- Visszamegyek az ebédlőbe, és befejezem az érintetlen reggelimet! – vetettem rá egy utolsó pillantást, és otthagytam.

-  Ya! Jobban teszed, ha nem ülsz a hyungjaim közelébe!

~~~

-  Hm… biztos vagyok benne, hogy valahol itt ejtettem el… – Taemin az ágy első felét ellenőrizte, és épp a másik felére ment, hogy megkeresse az előző este itt felejtett telefonját.

Az ajtó hirtelen felcsapódott. Taemin megijedt a hangtól, aztán láthatta a hyungját és a riválisát bejönni.

-  Szia, hy~

-  Ya, te nőszemély! Ha nem tűnt volna fel, éppen pasi vagy, úgyhogy csak ne legeltesd a szemed a hyungjaimon! Aish! Ezek a mai lányok…

Nőszemély? Lány…? – ismételte vissza magában a hallottakat. Észrevétlenül elrejtőzött az ágy mögött, hogy ne láthassák, és jobb híján tovább hallgatta a beszélgetést.

- Nyugodj már le… Nem legeltettem a szemem senkin. Jézusom… Nem vagy te véletlenül… féltékeny?

-  És ha az vagyok?

-  Whoahh… nyugodj már le, ember… Bocsika, hogy féltékennyé tettelek OP-PA!

-  Aishhh… te… Na, idefi~

-  Visszamegyek az ebédlőbe, és befejezem az érintetlen reggelimet!

-  Ya! Jobban teszed, ha nem ülsz a hyungjaim közelébe!

Taemin szemei a lehetségesnél is nagyobbra nyíltak, hitetlenül fogta meg a homlokát. „Oppa? Miről beszélnek ezek…?! Képzelődöm?”

 .