2013. október 4., péntek

13. rész



13. rész
Egy nap Key-vel


-  Kibum-ah, kimchi-t! – odaadta a kimchi-t. – Kibum-ah, sót! – azt is odaadta. Olyan, mintha a kis szolgám lenne, hehe… – Kibu~
-  Tulajdonképpen miért is hívsz te engem Kibumnak így hirtelen? Mi lett a szeméttel, meg az idiótával? Meg a perverzzel… meg a többivel.
Mereven néztem rá.
Teljes csend…
-  Kibum-ah, nem akarod megkóstolni? – nyújtottam felé a kanalat. Sóhajtott. Hehe, az idiótája kiakadt azon, hogy kedves vagyok vele…!
Kimchi-ragut csináltam reggelire. Igazából ez volt az első alkalom, hogy főztem, úgyhogy… nem igazán tudom, milyen íze lehet… De biztosan jó lett… ugye? Oldalra pillantottam, hogy lássam, megkóstolta-e már.
-  Mi van?
-  Milyen az íze?
-  Borzalmas, de legalább ehető.
-  Ennyire rossz lenne? – gondolkodás közben a kanállal a számat piszkáltam. Ő nem is foglalkozott a kérdésemmel.
-  Mi a neved? Mármint… az igazi – kérdezte hirtelen.
-  Hm? – én még mindig a ragun filóztam. Túl sok sót tettem volna bele? Van benne elég víz?
-  Teljesen biztos vagyok benne, hogy nem Minjoonnak hívnak.
Újra és újra megkóstoltam a levét, de még akkor se tudtam, mi hiányzik belőle…
-  YAH!
-  Igen? – fordultam oda.
-  Azt kérdeztem… mi a neved? – olyan hangsúllyal kérdezte, mintha egy óvodáshoz beszélne.
-  Minjoon.
-  Nem ezt kérdeztem. Az igazit. Hacsak nem tényleg Minjoon a neved… – magasra csúszott a szemöldöke.
-  Oh! Nem… Az igazi nevem Minji.
-  Értem. Hány éves vagy? – Úgy látszik, ma valaki nagyon kíváncsi…
-  Tizenhét. Miért?
-  Akkor én az oppád vagyok. Mutass egy kis tiszteletet oppának – ütögette meg a fejem, mintha valami jólnevelt kutya lennék.
-  Psh… Miért kéne egy hozzád hasonló perverz idióta felé tiszteletet mutatnom?
-  Na, mi történt Kibum-ah-val?
Felé fordultam. – Tudod, néha rohadtul furcsa vagy. Az előbb még az volt a bajod, hogy nem idiótának hívtalak, most meg ez. Menstruálsz, vagy mi bajod?
-  Aish! Te! Mosogass el!
-  Lusta dög, ezt én főztem neked! – kiabáltam utána, de már a szobája ajtajában volt.
-  Mintha érdekelne! – kiáltotta vissza.
Miután elmosogattam úgy döntöttem, tévézek egy kicsit, de mivel nem nagyon kötött le, így a CD-s polchoz sétáltam, és szétnéztem rajta.
-  SNSD, KARA, F(x), T-ARA, 2NE1, Wonder Girls… – Hű, tényleg szokták őket hallgatni? Ch… és egy fiúbanda sincs itt?
Oh, ez mi? Hmm… XXX? Van olyan banda, hogy XXX?
-  Hé, Key! Mi az az XXX? Egy új csajbanda?
Ha kértem volna, se jött volna ki gyorsabban a szobájából. Odaszaladt hozzám, és elvette a kezemből a lemezt.
-  Ehhem… öhm… ez… ez nem az enyém! Oké? Én nem szeretem az XXX-et! Én az SNSD-t szeretem… haha… hahaha… – elrejtette a lemezt, de az arca szinte lángolt.
-  O-ké…
-  Ne nézegessük azokat! Csináljunk valamit! – húzott el onnan.
-  Mint például?
-  Nem tudom… Menjünk el valahová!
-  Hm, jó. Csak felveszem a kabátom.
Mindketten felölöztünk, és magunk mögött hagytuk a lakást. Tettünk egy nagy sétát Szöulban, csomó mindent megnéztünk, még fűszeres rizs-sütit is ettünk.
-  Oh! Key, nézd! Menjünk be oda! – toltam be őt egy matricázós fényképáruházba (ahol utólag fel lehet díszíteni a képeket). Én természetesen azonnal betámadtam a DBSK-s bódét, és kiválasztottam az összes Jaejoongosat. Amíg én a Jaejoongos képekkel pózoltam, addig Key fintorogva állt és nézett.
-  Mi van? – kérdeztem, de csak körbeforgatta a szemeit.
-  Ez után az SNSD-s részre megyünk.
-  Áááá, akarok képeket a B2st oppákkal is!
-  SNSD noonák!
-  BEAST oppák!
-  NOONÁK!
-  OPPÁK!
-  Fogd vissza magad, ember, még az emberek a végén azt hiszik, hogy homár vagy… – meredt rám, és elrángatott az SNSD-s bódéhoz.
Én kint vártam. Vagy tíz perc után kijött, és elkezdtük kidekorálni a képeket. Fogalmad sincs róla, milyen rondán díszítette fel a képeket! Törölnöm kellett az egészet, és újracsinálni őket.
Amikor a következő kép előugrott, szó szerint kiröhögtem. Jessica a baloldalon állt, kezével peace-jelet mutatott, Key a jobb oldalán ugyanilyen pózban állt, a szája ki volt nyitva, a szeme pedig becsukva.
-  Még nem álltam készen…
Befejeztük a díszítést, és elmentünk sétálni. Bazi vicces volt, ahogy próbálta kikerülni a havat, tök aranyos volt közben… Ajj, mikre gondolok már…!
Néha direkt felé rúgtam a havat. Az első pár alkalommal nem szólt semmit, de úgy az ötödik esetnél sietni kezdett… szinte már szaladt.
-  Ya! Várjál már meg! – hátra se nézett.
Amíg őt kergettem, kiszúrtam egy fagyizót. Úgy nézett ki, nem sok dolguk akad egy olyan napon, mint a mai. Szerencséjük, hogy csokifüggő vagyok.
-  Key, a fagyizóban leszek! – elég hangosan kiabáltam ahhoz, hogy meghallja.
Besétáltam a boltba. Olyan sokféle fagyijuk volt, olyan jó lett volna az összeeset végigkóstolni. De természetesen csakis a mesésen finom csokibombájára hajtottam!
-  Egy gombócot kérnék a csokibombából – mondtam az eladónak. Kimérte és odaadta a tölcsért. Már nyúltam is a pénztárcámért, de… nem volt nálam.
Hoppá… otthon maradt…
-  Nincs visszafizetési lehetőség – mondta az eladó bájosan mosolyogva.
Key épp ekkor lépett be. Ez az! Tökéletes időzítés. Megfordultam, és segélykérően néztem rá.
-  Nincs pénzem – tátogtam.
Már épp fordult volna, hogy kisétáljon, de elkaptam a kezét, és odaszóltam az eladónak:
-  Ő fizet!

~~~

-  Megbuggyantál? Fagyit enni egy ilyen napon?
Nem is vettem tudomást róla, csak élveztem a gombóc fagyimat. Hirtelen kikapta a kezemből és belenyalt.
-  Hé, az az enyém volt! – pattantam fel, de ő a magasságát használta ellenem, így nem érhettem el a tölcsért.
-  Én fizettem érte! – Ekkor szó szerint az egészet, ami még maradt egyben megette. – Oh… áh… m-megfagyott… az agyam…
-  Hülye – megütögettem a feje búbját.

~~~

Csodával határos módon sikerült anélkül eltöltenünk egy napot, hogy megöltük volna egymást. A tévé előtt ültünk és rament ettünk, közben pedig valami játékfilm ment. A szemeim a képernyőre tapadtak, amint megláttam azt a mérhetetlen szexiséget… odanézz, milyen pasik! Ez maga a mennyország!
-  Az a terved, hogy hidegen edd meg a tésztát? – Key már megint belepofázott a gondolataimba. Aish, ez az ember, folyton hazavágja a legszebb gondolataimat.
-  Úristen… de szexik azok a pasik – motyogtam, miközben még mindig a látvánnyal voltam elfoglalva.
-  Helló! Egy épp itt ül melletted!
-  Oh, Key… – nevettem fel hangosan. – A többiek mikor érnek vissza?
-  Nem jönnek vissza holnapig.
-  MI? Miért nem?
-  Hóvihar.
-  Akkor ez azt jelenti… hogy ma éjszaka alhatok Jonghyunék szobájában? – pattantam fel és kiskutya-szemekkel néztem rá.
-  Nem. Velem alszol. Nem akarom, hogy hozzáérj a többiek cuccaihoz.
-  De… de… Van négy üres ágy a házban!
-  Vagy az én szobám, vagy a padló. Ma mínusz tizenöt fok van. Te döntesz. Én most elmegyek lefeküdni, te pedig edd meg a kajádat.
 .

1 megjegyzés:

Kirichan írta...

ÁÁÁáh Keeeey ... velem alszol ... aludnék én vele ... XD Aj nem hiszem el ... ezek nagyon húzzák itt az időt ... mikor jönnek ezek össze?XD vagy nem fognak ?:D vagy igen? Imádom a köcsög Keyt :3

Megjegyzés küldése