12. rész

12. rész

A legjobb iskolai szünet II.

-  Szóval, fiúk, Minjoon átmenetileg itt marad, mert nem tud hazamenni. Az apja nincs otthon. Úgyhogy a szünet ideje alatt nálunk volt lakni.

Ahogy Key elmagyarázta a fiúknak a szitut, Jonghyun nagyon izgatott lett, Onew és Minho tudomásul vették, és Taemin… ő még mindig utált.

-  Oké, ennyi. – Key összecsapta a tenyerét.

-  Hol fogok aludni?

-  Butus… hát velem – mosolygott, de az a mosoly nagyon gonosznak tűnt.

-  Mi? Nem lehetnék inkább Jonghyunnal… vagy Onew-val, vagy…

-  Mi egy szobában vagyunk – magyarázta Onew.

-  Még jobb! Ott alszok nálatok! – Ahh, kettejükkel egy szobában… milyen szép gondolat.

-  Nem, az nem lenne jó, velem maradsz – elkapta a kapucnim, és magával vitt. Betolt egy szobába, és bezárta az ajtót. Szörnyű, még a szünidő alatt is ezzel a barommal kell lógnom…

-  Ch… tudod, simán mehetnék egy szobába Jonghyunnal és Onew-val… – duzzogtam.

-  Ja, hát persze, aztán meg… éjszaka… odamásznának melléd, és… és… hozzád érnének… aztán meg… megerőszakolnának!

-  Nem, Key, ezt te szoktad.

-  Tökmindegy. Velem maradsz, vagy ha nem tetszik… akkor mehetsz vissza a parkba a pedofilok meg a csövesek közé. De várjunk… lehet, hogy nem is gerjednek az ilyen fiú-lányokra, mint te – végigmért, és még fintorgott is mellé. Legszívesebben felrúgtam volna, de a gyomrom megzavarta az akciómat. A hangos korgása hallatán kínosan rávigyorogtam.

-  Hehe… ma még nem nagyon ettem.

-  Szerencséd van, ma van kedvem főzni.

Mi? Tud főzni is? Azta… Utána mentem a konyhába, és láttam, hogy egy zacskós rament kap elő a szekrényből. – Várjunk. Ramen? Ennyi lenne a főzés? Ezt még egy három éves is meg tudja csinálni…

-  Ja, ramen. Vagy Onew csirkéje – tette hozzá suttogva.

-  Ya! Hozzá ne merjetek nyúlni a csirkémhez! – kiabálta Onew a nappaliból.

-  Jó lesz a ramen…

-  Jó választás. És most Key séf hadd mutassa meg neked, hogyan kell profin rament csinálni.

~Tizenöt perccel később~

-  Öhm… Az hogy lehet, hogy a ramennek nincs leve? – lenéztem az úgymond profi ramenre. Csak annyi víz volt benne, amennyit a tészta felszívott.

-  Nem kell a leve addig, amíg a ramen finom. Jobban teszed, ha megeszed, sokat melóztam vele. – Keresztbe tette a karjait, és várta, hogy megkóstoljam. Elég száraz volt, de egyébként finom volt.

~~~

Beletelt vagy fél órába, mire az összes rament megettem. Key egész végig ott állt fölöttem.

-  Na, végre. Azt hittem, már nekem kell lenyomnom a torkodon… – mosolygott ártatlanul. Ezt utáltam benne a legjobban. Tök szemét, meg öntelt, közben meg halál ártatlanul viselkedik… Taeminnek helyettem inkább őt kéne cseszegetnie!

Este tíz óra volt, és úgy tűnt a többiek már elvonultak a szobáikba, talán már aludtak is. Elmosogattam magam után, Key pedig otthagyott… komolyan, az után, hogy fél óráig a képembe bámult, most képes volt csak így itt hagyni… Hát nem éppen egy úriember – de mivel én könyörögtem be magam hozzá, ezért inkább befogom.

Amikor befejeztem a mosogatást a szobájába mentem. Ő addigra már kényelembe helyezte magát az ágyon. Várjunk… csak egy ágy van. Velem mi lesz?

-  Öhm… Key? Én hol fo…

-  Az ágyban. Velem. Ez csak természetes. – Megveregette maga mellett az ágyat. Ez most komoly? Még szünet alatt is ez megy?

-  Inkább a padlót választom.

-  Mínusz tíz fok van odakint, reggelre lehet, hogy esni fog még vagy öt fokot a hőmérséklet. Helyezd magad kényelembe, ha gondolod, de csak egy takaróm van. Egy… puha… meleg… takaróm – hangsúlyozta az utolsó szavakat.

Már csak ránézve az ágyára megállapítottam, hogy milyen kényelmes lehet… és meleg… nagyon meleg… NEM MINJI! Nem adhatod fel a büszkeséged csak úgy egy takaróért! Csak nem lehet olyan rossz a padlón… ch.

Már épp lefeküdtem volna a földre, de ahogy a bőröm hozzáért a padlóhoz, rögtön felpattantam. Jéghideg volt.

Hallottam Key kéjes ásítását: – Uhhmm… de jó meleg! És még van egy csomó helyem is… aahh, de kényelmes… – hempergett. Ch… Én, Lee Minji nem leszek gyáva. Inkább alszok a padlón.

~Tíz perccel később~

-  Mondtam, hogy kényelmes ágyam van.

Key és én teljesen szemben voltunk egymással. Gah… mindezek után nem fogom még azzal is a földbe tiporni a büszkeségem, hogy dumáljak is vele. Kizárt.

Kicsi ágya volt. Mármint tényleg nagyon kicsi, két ember éppen csak elfért rajta… Igen, eszméletlen kínos volt… Úgy értem, már megszoktam, hogy közel vagyunk egymáshoz, de nem az ágyban! Hogy fogok így aludni…?

Tik-tak, tik-tak…

Már éjfél is elmúlt, de még mindig nem aludtam. Mindig is bajom volt az idegen ágyakkal. Key már régen aludt, és nem akartam zavarni. Eszembe jutott, mi volt legutóbb, amikor zaklattam…

„HA HOLNAP PANDA SZEMEIM LESZNEK, ESKÜSZÖM, HOGY MEGÖLLEK!”

Ahjj…

Óvatosan felkeltem, hogy igyak egy kis vizet a konyhában. Nagyon vigyáztam, nehogy felébresszem. Elindultam a konyhába, de az ajtó alatt vékony fénycsíkot láttam. Az ajtó hirtelen kitárult és kilépett rajta Minho. A szemeim kikerekedtek, még az állam is leesett. Minho… semmi mást nem viselt, csak egy szál alsónadrágot. Ha még az se lett volna rajta, valószínűleg már mindenkit felkeltettem volna a sikításommal.

De… húú… ki hitte volna… hogy az a vékony testalkatú Minho… ennyire… sportos…

Megpróbáltam becsukni a számat – nem sikerült.

-  Jól vagy? – kérdezte. Csak bólintani tudtam. Úristen, ne nézzem már! Azt fogja hinni, hogy meleg vagyok!

-  Hé, Minjoon, ho… Ah, Minho! Menj vissza Taeminhez, és… vegyél fel egy pólót! – utasította a hátam mögül Key. Minho bólintott, és elment.

Éreztem a hátamban Key lézer-tekintetét. Lassan megfordultam. Igen… ott állt, és úgy bámult rám, mintha meg akarna ölni.

-  Sajnálom a fiúkat, hogy egy ekkora perverz alakot hoztam a házba.

-  Én… öh… én csak… ő, izé… én… aztán te… én… – Úristen, már beszélni se tudok.

-  Igen, te. Halott vagy.

~~~

Mindenki melegen felöltözött, leszámítva Keyt. Kíváncsi voltam, hogy a többiek mire készülnek.

-  Mentek valahová?

Jonghyun bólintott. – Elmegyünk síelni. Akarsz jönni? – kérdezte. Síelni? Jonghyunnal? HOGYNE AKARNÉK!

-  Persze! – ránéztem Key-re. Elég lelombozottnak tűnt.

-  Key, te nem öltözöl fel? – kérdeztem tőle. Nem is reagált, csak visszament a szobájába.

-  Key allergiás a hóra. Ő tutira nem jön – magyarázta Onew.

Oh! Már világos, miért akarta minél hamarabb otthagyni a parkot, amikor értem jött – épp havazott.

-  Oké, Minjoon, öltözz át, megvárunk – mosolygott Jonghyun.

-  Öhm… Lehet, hogy mégse megyek. Talán majd legközelebb… nem érzem túl jól magam – még egy kamu-köhögést is bejátszottam a hitelesség kedvéért.

-  Akkor pihenj ma egy kicsit – tanácsolta Minho.

-  Ez az, így sokkal jobb lesz! – ugrált örömében Taemin. Annyira utál… T_T

-  Ja… Érezzétek jól magatokat! – integettem nekik, amikor kimentek.

Tök üres lett nélkülük a ház. Key kijött a szobájából, és eléggé meglepődött, amikor meglátott.

-  Mit csinálsz még itt?

-  Úgy gondoltam, inkább itthon maradok – mosolyodtam el.

-  Jó kifogás ahhoz, hogy kettesben lehess velem. De ne aggódj… – az arcán újra feltűnt a gonosz vigyora – megígérem, hogy nagyon jól fogunk szórakozni.

 .