26.
rész
Kedvellek.
Nem! Nem kedvellek!
- KEY! – teli tüdőből üvöltöttem.
Természetesen rajta kívül senki se hallotta a hangom, mert a semmi közepén
voltunk. Key elengedett, és egyenesen a szemembe nézett.
- Én neked egy perverz vagyok? – kérdezte
hirtelen.
- Ch! Állandóan fogdosol! – bevágtam egy
fejet, és a megfordultam, hogy csak a hátamat lássa.
- Idegesítő vagyok?
- Igen.
- Utálsz?
Megfordultam,
és keményen ránéztem.
- Mi bajod van? Miért kérdezel tőlem
ilyeneket?
- Nem tudom. – Vállat vont. – Nem tudom,
miért viselkedek veled ilyen furcsán. – Sóhajtott. – Azt hiszem… Azt hiszem,
alszom. – Felállt, és megigazgatta a ruháit. – Jó éjt.
Az ágyához ment, és magára rántotta a
takarót, én pedig meglepetten álltam a szoba közepén. Néha annyira furcsa tud lenni…
~~~
Elérkezett a reggel, de reggeli alatt Key
egyetlen szót se szólt. Azt hittem, mérges a tegnap este miatt. Rápillantottam,
de semmilyen érzelmet nem tükrözött az arca.
- Ma túrázni megyünk a többi diákkal a
vízeséshez. Jössz te is, Minjoon? – kérdezte Jonghyun.
- Öhm, persze.
- És te? – fordult Keyhez, de ő megrázta a
fejét.
- Á, nem. Elég fáradt vagyok ma.
- Hát jó… de mi megyünk. Pihend ki magad. –
Jonghyun megveregette Key vállát.
- Szia, hyung! – integetett Taemin.
- Szia – integettem én is, de elfordította
a fejét. Kissé szomorúan hajtottam le a fejem.
~~~
A túra felénél kezdtem rosszul érezni
magam amiatt, hogy Keyt csak így otthagytam. Finoman megütögettem Onew vállát.
- Öhm… vissza szeretnék menni… – szégyelltem,
hogy ilyet mondok, és beharaptam az alsó ajkam.
- Miért?
- Hát… elég rosszul érzem magam, hogy Keyt
csak így otthagytam – feleltem homlokráncolva.
- Oh. Oké… visszamegyek veled.
Mi ketten
visszaindultunk a táborba, és visszafelé jót beszélgettünk.
- Szóval… Key nem zaklat? – kérdezte.
- Nem… nem igazán – nevettem idegesen.
- Ah… és van tesód?
- Aham, egy bátyám…
- Mire fel ez a sóhaj?
- Miatta ragadtam itt… – motyogtam.
- Hm?
- Semmi – mosolyogtam rá.
~~~
Key POV
- Nem tetszik, ugye? – közelebb húztam
magamhoz Bummie-t. – Én csak… csak furcsán viselkedem, amikor ő is ott van…
ennyi az egész. Nem is tetszik. Waaah, Bummie, mondd, hogy nem kezdtem el
belézúgni!
A kicsi kutya próbált kiszabadulni a
kezeim közül, bizonyára megrémült a zavaros gondolataimtól. Letettem őt a
földre, és leültem az ágyamon.
- Lalalalalaaa, nem tetszik senki,
laalalalaalallaaaa! Nem tetszik senkiii! Csak én vagyok! Örökké egymagam
leszek! Lalalalaaa! Mindjárt megőrülök!
- Key… jól érzed magad…?
Minji állt
az ajtóban, a kezében Bummie-t simogatta. A szemeim kikerekedtek.
- Ne értsd félre! Ez egy dal! Ez a kedvenc
dalom! – elég béna kifogás… bár úgy tűnik, hogy elhiszi.
- Oh. Öhm… a tegnapi miatt nem haragszol,
ugye?
- Haragudni? Nem. Miért?
- Hát… nem lényeg. Addig, amíg nem vagy
mérges – mosolyodott el, és elengedte Bummie-t. – Nem akarsz csinálni ma
valamit? Mindenki elment túrázni. – Beljebb sétált a kunyhóban, de ahogy
közeledett, én úgy távolodtam tőle.
- MARADJ OTT! – kiáltottam rá. – Úgy értem…
öhmm… tudod… nem szeretném, ha a hormonjaim meglátnának téged – nevettem el
magam idegesen.
- Oh – lépett hátrébb. – Figyelj. Ez egy
erdő, amiben semmit se lehet csinálni, csak aludni.
- Most, hogy felhoztad az alvást, máris
álmos lettem. Lepihenek. Jó éjszakát!
Nem
hagytam, hogy reagáljon, máris a fejemre húztam a takarót.
- De… de én… én miattad jöttem vissza…
~~~
- OPPA! ÚGY SZERETLEK! – huncutul
vigyorgott, és finoman megcsókolt.
- Én is szeretlek téged – elmosolyodtam, és
szorosan megöleltem.
- Kedvelsz engem, igaz? – kérdezte, mire én
bólintottam.
- Persze. Szeretlek. – Megcirógattam az
arcát.
- Nem. Nem szeretsz… – biggyesztette le az
ajkát, és ekkor hirtelen egy másik Minji bukkant fel a semmiből.
- Igen, szeretsz, ugye? – tűnt fel egy
harmadik.
- Nem, dehogyis… – a negyedik.
- De igen!
- Nem.
- De.
- Nem.
- De.
- Nem.
- De.
- NEM TUDOOOOOM! – üvöltöttem, amikor
hirtelen felébredtem. A másik ágyon Minji is felébredt, álmosan dörzsölgette a
szemét.
- Key? Jól érzed magad?
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése