24.
rész
Onew
és Minho
Mesélő POV
- Jonghyun, merre van Key és Minjoon?
Kérdezd már meg őket légyszi, hogy akarnak-e kenuzni velünk?
- Nem tudom – vonta meg a vállát Jonghyun.
– Talán a kunyhójukban lehetnek. De nekem meg kell keresnem Taemint. Az a
kölyök folyton elviszi a cuccaimat… – intett, majd elment, hogy megkeresse
Taemint, és maga mögött hagyta Onew-t és Minhot.
- Jó, akkor keressük meg őket mi.
El is indultak keresztül a táboron, be az
erdőbe, ahol a keleti kunyhó állt.
Azonban ekkor Minji épp azzal volt
elfoglalva, hogy lerángassa magáról Key ölelő kezeit.
- Key… elengednél? Légy szíves? – próbálta
eltolni magától, de minél erősebben tolta, Key annál erősebben szorította.
Megrázta a fejét.
- Nem.
- Engedj el, vagy sikítok!
- Annyit sikoltozol, amennyit csak akarsz,
ha már az ágyban fogjuk csinálni – vigyorgott.
Keynek persze halvány fogalma sem volt
róla, hogy Minho és Onew az ajtótól nem messzire álltak, és mindent tisztán
hallottak.
- Hyung… szerinted ezt komolyan mondta? –
suttogta Minho. Onew megszólalni sem bírt, sokkolta, amit hallott, és behúzta
Minhot egy nagy bokor mögé.
~~~
Minji POV
- GRRR! KIM KIBUM! TE KANOS BAROM!
Key felröhögött, és elengedett. Erősen
ziháltam, és gyilkos tekintettel néztem rá.
- Sajnálom, nem tudok uralkodni a
hormonjaimon. Az a tény, hogy egy szobában vagyok egy lánnyal a semmi közepén, máris kanossá tesz… – kacsintott. Ekkor
egy olyan hangot hallottuk, mintha valakinek hirtelen elállna a lélegzete.
- Mi volt ez? – kérdeztem.
- Nem tudom… lehet, hogy egy újabb szellem.
– Kinézett az ablakon.
Semmi.
- Nem. Nincs itt szellem. Szóval… hol is
tartottunk? – észrevettem, hogy megint közelít, úgyhogy felpattantam, és
kisiettem az ajtón.
- Öh, CSÁ! – és elhúztam a közeléből.
~~~
Pfú… Gahh, hülye Key. Miért ilyen kanos
ma? Ah, hagyjuk…
Nem messzire a tábortűztől észrevettem
Jonghyunt és Taemint, és odamentem hozzájuk.
- Sziasztok! – integettem nekik, amikor
közelebb értem, de annyira belemerültek a beszélgetésbe, hogy észre se vettek.
Kicsit durcásan néztem rájuk, majd újra próbálkoztam. – SZIASZTOK! – végre
észrevettek.
- Szevasz, Minjoon!
- Onew hyung és Minho titeket kerestek –
szólt Jonghyun. A távolban Key épp ekkor dugta ki a fejét az ajtón, és indult
el a tábortűz felé. Fogadni mertem volna, hogy éppen mindent, ami az előbb
történt, gondosan visszajátszotta a fejében. Meglátott engem, és elvigyorodott.
Ghr, idióta…
- Akkor merre vannak? – kérdeztem
Jonghyuntól. Megvonta a vállát.
- Oh! Ott vannak! – kiáltott fel Taemin.
Megfordultam, és láttam, hogy mindketten engem bámulnak. Van valami az
arcomon…?
- Hyung, akkor áll még a kenuzás? Hyung?
Hyung! – Jonghyun meglengette a kezét az idősebb orra előtt.
- Öh… i-igen… p-persze… – dadogta.
- Miért viselkedtek ilyen furcsán? –
kérdezte Key.
- Furán viselkedünk? Nem, dehogyis. Ugye,
Minho?
Minho bólintott.
~~~
Egy órányi kínos csendben eltelt kenuzás
után megszólalt az ebédet jelző sziréna. Mindenki fogott egy tálat, és
elfoglalt egy asztalt. Jonghyun és Taemin közé ültem, így Onew, Minho és Key
velem szemben ültek. Az ebéd is elég kínos volt, a két fiú le se vette rólam a
szemét… igaz, Key sem…
Lassan ittam a levest, de amilyen
szerencsétlen vagyok, még így is sikerült félrenyelnem.
- Jól vagy? – Taemin megveregette a hátam.
Bólogattam, közben tovább köhögtem. Mind a három szempár rámszegeződött. –
Hozzak neked egy kis vizet? – Bólintottam.
- MAJD ÉN HOZOK! – Onew, Minho és Key
egyszerre pattantak fel, és furán néztek egymásra. Még Jonghyun és Taemin is
felnézett.
- Hah… Jó, majd én hozom – állt fel
Jonghyun is, majd amikor elindult odamotyogta csak úgy magának: – Mi lehet
olyan jó abban, hogy vizet visznek neki…?
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése