20. rész

20. rész

Key féltékeny

Vettem egy meleg zuhanyt, és kényelmes ruhába öltöztem. A fürdőből kifelé menet az asztalomra néztem, ahol ott volt Taemin macija és a csokija. Akaratlanul is elmosolyodtam.

-  Ideje aludni – mondtam magamnak. Key már aludt, de én még mindig mérges voltam rá a reggeli akciója miatt. Egész álló nap felém se nézett… Még egyszer utoljára ránéztem és beugrottam az ágyba.

Hallottam, hogy valami reccsen alattam. Mi volt ez? Még éreztem is, hogy valami eltört a takaró alatt… Felhajtottam a takarót, és megnéztem, mi az. Egy csoki nyalóka – legalábbis fél perce még az volt.

-  Ezt ki hagyta itt?

Az első ember, aki eszembe jutott Key volt. Key? Felvettem a nyalóka maradványait, és Key ágya mellé kuporodtam.

-  Key! – gyengéden megráztam a vállát.

-  Hmm? – egy picit kinyitotta a szemét.

-  Ébren vagy? – suttogtam.

Végre felült. – Ha nem lennék ébren mégis hogy beszélhetnék hozzád, idióta – forgatta meg a szemeit. – Mi van?

Az ajkamat biggyesztve néztem fel rá.

-  Öhm… – felemeltem a nyalókát, hogy ő is lássa. Lenézett rá, aztán vissza rám. – Ez a tiéd?

Kínosan fordította el rólam a tekintetét. – Öh… boldog Valentin-napot – motyogta.

-  Awww, nagyon köszönöm Kibum! – játékosan megütöttem a vállát. – Ja, és… bocsi, hogy tönkretettem.

-  Aish, ráültél mi? Milyen hálátlan… – halkan nevettem rajta. – Most mi van?

-  Tök cuki vagy. – Megcsipkedtem az arcát.

-  Ya! – megint kaptam egy keveset a gyilkos tekintetéből.

-  Bocsi… – elvettem az arcától a kezem. – De attól még cuki vagy.

-  És mi lett azzal, hogy Taeminnie milyen cuki, ha?

-  Mi van féltékeny vagy? – közelebb hajoltam hozzá, ő pedig ijedten hátrált meg.

-  Nem. Menj aludni. – Félretolta a fejem.

-  Jó éjt, Key… és köszönöm… – suttogtam már az ágyamból.

Key nem bírta megállni, és elmosolyodott. Ez a nap nem is volt olyan borzasztó, mint várta.

~~~

Másnap reggel előbb keltem fel, mint szoktam. Key még aludt és álmában szorosan magához ölelte a párnáját. Milyen cuki… Odamentem az ágyához, és megráztam a vállát.

-  Keeey! Nem jössz velem reggelizni? – kicsit erősebben kezdtem rázni de álmosan lesöpörte magáról a kezem.

-  Hagyjál… – motyogta. Egy pillanatra elgondolkodtam, aztán újra hozzászóltam.

-  Rendben… Nem tudod, mi Taemin szobaszáma?

Key hirtelen felült, és rám nézett. – Várj. Megmosakszom, és mehetünk együtt – és már be is rohant a fürdőbe. Én csak álltam ott és pislogtam.

-  Oké…

~~~

-  Szia Minjoon! – integetett Jonghyun, amikor meglátott minket. Az asztalhoz érve leültem Taemin és Key közé, és már kezdtem is beszélgetni Taeminnel. Key próbálta titkolni, hogy ez eléggé zavarja őt, de én láttam rajta.

-  Minjoon. Hozz nekem egy kis vizet – szólalt meg hirtelen.

-  Majd én hozok, nekem is kell – Onew már fel is állt az asztaltól.

-  Neeem, hyung! Beszélni akarok veled!

-  Jó, megyek én – mondtam.

-  Veled megyek – ajánlotta fel Jonghyun.

-  Neeeeem, hyung, veled is beszélni akarok!

Most már mindenki tejesen össze volt zavarodva, beleértve engem is.

Key nagyot sóhajtott. – Te – mutatott rám. Kelj fel, velem jössz.

-  Én?

-  Igen, te.

 .