27. rész

27. rész

Őrült Key

Meg fogok bolondulni. Őrült vagyok. Annak kell lennem…

-  Key? Jól érzed magad? – kérdezte. Nem. Persze, hogy nem. Minden a te hibád. A tiéd, a tiéd, a tiéd!

-  Ja. Prímán. A többiek visszaértek már? – megrázta a fejét, aztán megint lebiggyesztette az alsójakát. Ne, csak ezt ne csináld!

-  Én is csak miattad jöttem vissza, mert rosszul éreztem magam, erre te azonnal elhúztál pihenni… – keresztbe tette a karjait.

-  Ki mondta neked, hogy gyere vissza? – kiáltottam rá. Hoppá… ez elég szemét volt tőlem… de akkor is az ő hibája. Megőrjít!

-  Jól van már… ch…

Kínos csend.

-  Kimegyek egy kicsit levegőzni.

Felkaptam a dzsekimet, és kimentem. Nem voltak valami sokan a táborban… gondolom, a legtöbben a túrán vannak. Észrevettem az egyik tanárt, és megkérdeztem, mikor jönnek vissza.

-  Holnap dél körül érnek majd ide, éjszakára fent maradnak a vízesésnél.

HOLNAP? Szóval… most össze vagyok zárva vele… egy teljes napig?

-  Key! Mikor jönnek vissza? – kiáltott valaki. Oh, ne…

Ne, ne, ne… Ez ő! Mit csináljak? Mit csináljak? Nyugi! Nyugodj le, Key.

-  Öhm… holnap. Délben. – Unottan válaszoltam. Szép munka, Key, higgadt maradtál.

-  Oh. Olyan sokáig? Velük kellett volna mennem… – motyogta oda a végét. Úgy tettem, mint aki nem is hallotta. – Szóval…

-  Szóval…

-  Megyek… megnézem Bummie-t – és eltűnt. Kiengedtem a tüdőmből egy mély sóhajt. Key, Key, Key… mi bajod van? Te vagy a Szuperszexi-Mindenható Key! Ébredj! Egy lány nem hülyíthet meg csak így. Talán el kéne mondanom neki, és akkor feloldódna ez a nyomás a mellkasomban. Igen.

El. Kell. Mondanom. Neki.

A kunyhóhoz baktattam, és olyan magabiztosnak tűntem, mint még soha.

-  Oh, szia K~

-  Előbb figyelj ide! El kell neked mondanom valamit! Utána egész éjszaka szexelhetünk, ha gondolod. Oké, szóval… Azt kell elmondanom, hogy… én… öh… szerintem… azt hiszem, hogy tet… – a sziréna hangos rikácsolása közbeszólt.

-  Öhm, vacsoraidő van… elmondhatod ott is, ha akarod.

Elment mellettem, és kilépett a házból. El se hiszem, hogy erre folyamodtam… Nem merem elhinni, hogy a Szexi (vagyis már nem), Mindenható Key majdnem szerelmet vallott egy lánynak…

Tuti, hogy megzakkantam…

~~~

Minji POV

Key és én csendben ettünk. Az alapzaj se volt nagy, mert csak pár diák volt ott rajtunk kívül.

-  Jól vagy? – kérdeztem tőle, aki üres tekintettel bámulta az égboltot.

-  Asszem, meg fogok bolondulni… – suttogta.

-  Miért?

-  … egy bizonyos valaki miatt… – A hangja lágyabb és lágyabb lett, de nem olyan, mint amit akkor használ, amikor megpróbálna megerőszakolni. Ez inkább… lágy, és… szomorú volt.

-  Ennyire rossz?

Bólintott.

-  Nagyon.

-  Tudod, tök jó érzés… beszélgetni veled – mosolyogtam rá, ő pedig rám nézett. – Tudod… igazi beszélgetés, nem az a megerőszakollak-duma. – Homlokráncolva néztem rá, ő pedig elnevette magát.

-  Ez igaz.

-  Szóval akkor… mondd el, ki az a személy, akiről beszélsz. – Key egy pillanatra megállt.

-  Te.

 .