16. rész

16. rész

Jégkorizás

-  Áú, áú, áú, áú.

Hehe. Soha életemben nem aludtam még ilyen jót! És az, hogy Keyt sántikálni láthatom, csak még édesebbé teszi az élményt~

-  Oh, Onew! Akarod tudni, mi a karma tökéletes magyarázata? Emlékszel a tegnapi perverz patkányra? Na, az a patkány tökéletesen megmagyarázza a karmát – pillantottam Keyre, és elvigyorodtam.

-  Ha? – „Te mégis mi a halálról dumálsz?” – sugallta a tekintete.

-  Hüly-áú-ááú. – Key lefeküdt a hasára a nappaliban. Odamentem hozzá, és nem messzire tőle leültem a kanapéra, amin feküdt.

-  Keybummie, fáj még a popód? – megcsiklandoztam a lábát, amitől egy tisztán érezhető remegés futott végig rajta.

-  El a kezekkel-áú.

~~~

-  Minjoonie, vigyázz Bummie-ra, rendben? Olyan kis ügyetlen… Későn jövünk. – A fiúk leléptek. Nem igazság, ők mind elmentek szórakozni, de nekem itthon kellett maradnom és patkányra vigyáznom! Vetettem egy halálos pillantást Keyre.

-  Hé, egy szóval se mondtam, hogy rugdoss ki az ágyamból. Miattad vagyok ilyen. És most legyél rendes, és hozz nekem egy pohár vizet.

-  Ch. Megérdemelted. Megyek, lepihenek. Csá.

-  Ya! Már el is felejtetted, ki segített neked, amikor te estél seggre? Ki segített cipelni a könyveidet, ki hozott neked vizet, ki segített…

-  Áh, már emlékszem, Jonghyun volt, igaz?

-  YA! Viseld gondomat, és ígérem, hogy ha jobban leszek, elviszlek valahová szórakozni. – Elővette a kiskutya szemeit. Psh… nálam ez nem fog beválni.

...................................

-  Jól van! Mit akarsz? – sóhajtottam, és visszabattyogtam hozzá.

-  Vizet, légy szíves. De ne legyen túl hideg. Túl meleg se. És a kék bögrémbe kérem a csavaros szívószálammal.

Egy pohár vízzel tértem vissza.

-  Tessék.

Megrázta a fejét. – Én a kék bögrémből kérem a csavart szívószállal.

Nyugi… nyugalom. Inkább nézzük a jó oldalát – most nem perverz.

-  Gyerünk, édesem! – és rácsapott a fenekemre. Hogy mit csinált a micsodámmal? Most komolyan rá…? Visszaszívom az előbbit!

-  Teee! TE! Yah, mi bajod van, ember?!

~~~

~Tizenöt perccel később~

-  Nyisd ki az ajtót.

Ch… szemét.

-  Nem. Tűnj innen, te perverz torzszülött!

Tovább kopogott.

-  Nyisd ki, vagy rádtöröm az ajtót.

-  A te ajtód, mit érdekel engem, hogy mit csinálsz vele?

…

Na, mi lett a kopogással? Abbahagyta.

-  Még mindig mérges vagyok ám!

Semmi.

-  Ya!

Semmi.

Miért nem mond semmit? Lassan kinyitottam az ajtót és kidugtam a fejem. Elment – de hová?

-  Key? – teljesen kinyitottam az ajtót, és kiléptem a folyosóra.

-  Már is hiányzom? – A semmiből bukkant elő, jól megijesztett.

-  Neked nem fáj a feneked? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

-  Ja… ha már így szóba jött, azt hiszem, megint kezd fájni, megmasszírozhatnád nekem. Ott fáj – megfordult, kitolta a hátsóját, és rámutatott.

-  Fúj, tűnj innen, te perverz, mielőtt seggberúglak.

~~~

-  Menjünk el jégkorizni – vetette fel.

-  Mi? Jégkorizni? Azt hittem, hóallergiád van.

Megrázta a fejét, és vigyorgott. – Nincs. Csak nekik hazudom ezt, hogy békén hagyjanak. – Elkapta a karom, és kivonszolt a lakásból.

-  Várjál már! Hadd vegyem fel a pulcsim!

~~~

-  Wow… Ne mondd már, hogy nem tudsz jégkorizni…

-  Ch… hogyne tudnék? Csak… csak öö… – erősen kapaszkodtam a korlátba, hogy kiegyensúlyozzam magam. – Csak… Áh!

Mielőtt egy hatalmasat zakóztam volna a jégen, Key elkapott. Jaj… életében először tett velem valami jót is…

-  Köszi.

-  Milyen idióta az, aki nem tud jégkorizni? – forgatta körbe a szemeit.

Közbenéztem a jégpályán. Látszólag nem én voltam az egyetlen, aki bénázott. Csomóan elcsúsztak, vagy eltanyáltak. Megfordultam, és Key-re néztem.

-  Öhmm… korizzunk.

~~~

-  Ááh, Key! Várj! Keeey! – belekapaszkodtam a kabátjába, nehogy elessek.

-  Hé, megfojtasz! Mondtam már, hogy a kezemet fogd!

Megfogtam a kezét, és végre megtaláltam az egyensúlyt. Szép lassan próbáltam elindulni, és minden simán is ment mindaddig, amíg egy random csávó le nem buzizott minket!

Szomorúan biggyesztettem le az ajkam. A csávó fogta a barátnője kezét, és vigyorgott.

-  Ja, meleg vagyok, van vele valami problémád?

Kikerekedtek a szemeim. Jól hallottam?

-  Gyerünk – szólt oda a csajszi a pasijának, aki mérgesen otthagyott minket.

-  Fogalmam sincs, hogy megköszönjem-e neked, vagy sem…

Kuncogott.

~~~

Elég sötét volt már, amikor eldöntöttük, hogy hazamegyünk.

Hazafelé kedvem lett volna csak úgy bejátszani neki párat a saját kis „vicceimből”. Szerintem viccesek voltak, de ő csak lehülyézett, úgyhogy befogtam. Az idő nagy részében csendben voltunk, aztán hirtelen olyat mondott, ami végképp összezavart…

-  Azt hiszem, miattad tényleg meleg leszek.

 .