5. rész

5. rész

Mit tegyek? Meleg a szobatársam!

-  M-meleg? – dadogtam. El se hittem, amit épp az előbb hallottam. Meleg a szobatársam? Az összes ember közül… ááhh, miért pont én? – Haha… jó vicc, hahaha, képzeld eddig nem is hallottam pornókönyvekről…

Könyörgöm, mondd azt, hogy viccelsz, légyszi, mondd, hogy viccelsz!

-  Mi olyan meglepő ebben? – jött közelebb.

-  Öööh… én, ööh… PISILNEM KELL! – kiáltottam el magam, visszarohantam a fürdőbe és nekidőltem az ajtónak.

Úristenúristen! Miért pont nekem jutott ki egy meleg szobatárs? Jaejoong aláírása rohadtul nem ér ennyit! Mi lesz, ha… megerőszakol? Neeee, és mi lesz, ha lebukok? Akkor halott vagyok!

Ilyen gondolatok közepette sikerült elaludnom odabent. Közben azért imádkoztam, hogy amikor felébredek rájöjjek, hogy csak álmodtam az egészet.

~~~

-  YA! Kelj már fel! – Valaki lágyan pofozgatni kezdett, hogy felébredjek. Lassan kinyíltak a szemeim. Key volt az. És érdekes módon az ágyamban voltam.

-  Oh, szia Key. – Felültem, és ásítottam egy nagyot. – Képzeld, az éjjel tök vicceset álmodtam. Azt mondtad nekem, hogy meleg vagy. Haha, vicces nem? – nevetgélni kezdtem. Kérlek, mondd, hogy tényleg csak álmodtam!

-  Hát, őszintének kell lennem a szobatársammal, nem? – vigyorgott.

Kikerekedtek a szemeim, de próbáltam uralkodni magamon. Felálltam, és úgy tettem, mintha minden rendben lenne.

-  El… kell… mennem… arcot mosni, igen.

-  Találkozunk az ebédlőben – kacsintott.

Ha fiú lennék, most tuti elhánytam volna magam. Grrr, hülye aláírás! Minjoon, jobban teszed, ha az aláírása és a képe mellé a telefonszámát is odaírod!

~~~

-  Minjoon! – szólt utánam Jonghyun. Jaj, ne, Key is vele van! Omo, mi van, ha… a barátai… ha ők is… Úristen!

Én persze úgy tettem, mint aki semmit nem hallott és leültem Onew mellé.

-  Nagyon köszi még egyszer a tegnapit! – egy bólintással válaszolt, aztán visszatért az evéshez. Key épp engem nézett. Nagyon erősen próbáltam nem rá nézni, de még így is kényelmetlenül éreztem magam.

-  Errrk… – éreztem, hogy valaki a lábamhoz dörzsöli a sajátját, bár anélkül is tudtam, ki volt az, hogy ránéztem volna. Még azt is éreztem, hogy vigyorog.

-  Jól vagy? – kérdezte Jonghyun. Bólintottam, és magamra erőltettem egy mosolyt. Próbáltam megrúgni Key-t, de addigra ő újra az enyémhez dörgölte a lábát.

-  Elhúztam órára, császtok – és elsiettem.

Az osztály még üres volt, mert még elég korán volt, úgyhogy eldöntöttem, hogy tanulok egy kicsit. Aztán hirtelen a semmiből két kar ölelt magához. Ó, Istenem… mondd, hogy nem…

Hátrafordultam. – KEY!

-  Na… hova ez a nagy felhajtás? – suttogta csábító hangon.

Ölj meg, öljön meg valaki, de rögtön!

-  Öhmm… én… pisilnem kell! – próbáltam volna elrohanni, de akkor nem sikerült. Még inkább körülfont a karjaival.

-  Veled megyek – a suttogásától az egész gerincem mentén végigfutott a hideg.

-  Felejtsük el!

Mikor kezdődik az a rohadt óra???

-  Öhm… elengednél? Ez így elég… kényelmetlen.

~~~

Mikor véget ért a suli egyenesen a tanulószobára mentem, hogy… elkerüljek egy… bizonyos… valakit.

-  Ahj, most már minden nap bujkálnom kell? – mormogtam magam elé.

-  Ki elől bujkálsz?

-  Áá! – kiáltottam fel, a székemről is majdnem leestem, az volt a szerencsém, hogy Onew gyors volt, és elkapott. – Fú, de megijesztettél! Azt hittem, Ke… á, hagyjuk.

-  Azt hitted, hogy…? – emelte fel a szemöldökét.

-  Semmi-semmi.

Csendben ültünk, Onew a háziját csinálta. Tök okosnak tűnt… legalábbis nálam sokkal okosabbnak.

-  Onew hyung…

-  Csak Onew, rendben?

-  Ó, oké. Szóval… szerinted… nem tudod, hogy… mivel ez egy fiúiskola, szerinted… lehetnek itt… hát… olyanok?

Letette a tollát és felnézett.

-  Hát az attól függ, hogy milyenek azok az olyanok.

-  Tudod… – közelebb hajoltam egy kicsit, és odasúgtam neki: – Melegek…

-  Mi? Te az vagy? – kérdezett vissza.

-  Úristen, nem, dehogy! Én a fiúkat szeretem, aj, dehogy, én nem a fiúkat szeretem, hanem a szexi lányokat! Nem én! Nem vagyok me~

-  Jó, értem, felfogtam, nyugodj le! Nem kell házit csinálnod?

Megráztam a fejem. – Nem, már megvagyok vele. – Ja, valakinek köszönhetően kihagytam az ebédet és helyette megírtam a házim.

-  Akkor jó. Én is kész vagyok, és kezd késő lenni, úgyhogy menj vissza te is a szobádba. Pá!

Összepakolt, és lelépett. Neeeheheee, nem akarok visszamenni!

~~~

Csendben nyitottam ki az ajtót. Ajj, remélem, nincs odabent!

Körülnéztem, majd sóhajtottam… De. Itt van, és az ágyamon fekszik. Várjunk, mi van?

-  Öö, Key? Mégis mit csinálsz te az én ágyamon?

-  Olyan jó illatod van! – mondta a párnámat ölelgetve.

-  Te… az ágyamat szagolgatod?

…

-  Hé, Minjoon. Akarsz ma este játszani? – Ne már…! T_T

Drága bátyám, soha többé az életben nem fogsz tudni semmi hülyeségre rávenni, ezt garantálom!

 .