7. rész

7. rész

Fogság

-  Jaejoong oppa! – Egy kertben kergetőztünk. Egyre közelebb érte hozzá, elkaptam a kezét, magam felé fordítottam, de amikor megfordult… KEY?

-  Adj egy puszit! – Egyre közelebb jött, közben hülye, csókra emlékeztető cuppogást hallatott, és… AAAHHHHH!

-  Mr. Lee! Mégis mivel merészeli zavarni az órát? Jöjjön ide! – szólt rám a tanár.

-  Sajnálom, Tanár úr – nagyon mélyen meghajoltam előtte. Gyorsan ráfirkantott valamit egy darab papírra, és átadta. Fogvatartás?!

-  Órák után egy óra, de ha továbbra is zavarja az órámat, kettő lesz. – Gonoszan nézett rám, aztán a helyemre küldött.

-  C-c… Mondtam, hogy ne álmodozz rólam – suttogta a hátam mögül Key.

-  Mi van? Kizárt! – Ez hangos volt… o-ó…

-  Lee Minjoon, már két óránál jár! Ha tovább folytatja, négy óra büntetést szabok ki magának!

Banyek! Minden a te hibád, Kim Kibum! Még egyszer utoljára hátrafordultam, és a lehető leggonoszabb pillantásommal sújtottam. A tanár hangos felkiáltására fordultam vissza:

-  Figyeljen már, az Isten áldja meg!

~~~

~Ebédnél~

-  Hű, tesó, nem hiszem el, hogy épp Mr. Oh óráján jött rád a dili. Ő az első a ne-szórakozz-vele listán! – magyarázta Jonghyun.

Sóhajtottam. Akkor is az ő hibája… Tulajdonképpen miért is álmodtam egyáltalán vele? Na várjunk! Ő volt az, aki tönkretette a Jaejoong-os álmomat! Kellett nekem róla beszélni, már fel is bukkant megint, és ugyanolyan idegesítően vigyorog, mint mindig…

-  Omo! Bummie! Jól érzed magad? Beteg vagy még? – Jonghyun átkapcsolt anyuci-módba.

-  Miért? Beteg vagyok? – kérdezte zavarodottan.

Basszus! Kiment a fejemből, hogy hazudtam…

-  Minjoon mondta, hogy rosszul érezted magad tegnap este – válaszolt Minho és rám mutatott. Basszus, Minho! Miért utálsz engem? Vagy ezt a masszázsos dolog miatt kapom? Tudtam! Nagyon köszi!

-  Minjoon? Oh, igaz is… NAGYON beteg voltam tegnap este. Nagyon szépen köszönöm Minjoon, hogy így vigyáztál rám. – Rám vigyorgott… de nem akárhogyan… ez olyan te-én-ma-este-vigyor volt… a halálos fajtából… T_T

~~~

~Suli után~

„Mr. Oh tanterme”

Mr. Lee, megbánta már, amit tett? Igen. Soha többé nem fogja a hangoskodásával megzavarni az órámat, ért engem, Mr. Lee? Igen, értettem. Soha többé ne bánjon velem tiszteletlenül! Értettem.

-  Nocsak, Kibum, hát itt van! Tudna figyelni az osztályomra egy percig? El kell szaladnom a mosdóba.

-  Persze – érkezett a válasz a terem előtti folyosóról.

Kibum? Úgy, mint Kim Keybum?!

-  Szevasz, Minjoon… – Igen… Ez Kim KEYbum. Majdnem rosszul lettem, ahogy megláttam.

-  Sz-szia… – Oh, ne… csak mi ketten. Mit csináljak?

Kínos csend következett. Teltek a percek, de Mr. Oh sehol… Hol van már?!

-  Nem jön vissza. Fogadok, hogy az új tanárnővel flörtöl. – Leült mellém. – Szóval… mivel csak mi ketten vagyunk itt – elővette a csábításra használt hangját –, csinálhatnánk valami érdekeset. – A fél karját a derekamra tette. Jaj, ne… megint kezdi! Vettem egy mély levegőt és szembe fordultam vele.

-  Én nem tudom ezt csinálni, én nem vagyok… meleg. Bocs, ha durvának tűnök, én csak… nem vagyok olyan, sajnálom.

Tisztelettudóan meghajoltam előtte, de ő kuncogni kezdett. Most komolyan nevet? Hogy lehet valaki ennyire érzéketlen?

-  Bocsi, hahaha… Nem bírom tovább! Ahahhaa…! De annyira vicces volt… látni téged… hahha… totál kiakadva… ahahaaaa! – A hasát fogva röhögött rajtam.

Mi van? Most min nevet?

-  Már elnézést…

-  Tudom, hogy nem te vagy Lee Minjoon, Miss! – vigyorgott.

Várjunk… Miss? Mégis mit értett ezalatt?

A szemeim elkerekedtek egy pillanatra…

-  Ho-hogy érted…? – dadogtam.

-  Pontosan tudod, hogy értem… Miss – a mellkasomra pillantott.

Amint felfogtam, mi történik, azonnal eltakartam a mellkasom a karjaimmal. Mondd, hogy nem… lebuktam…

-  A cselekedeteid elárultak.

-  Hogyan…?

-  Én vagyok a Mindenható Key, mit kell ezen magyarázni?!

-  Kérlek… Könyörgöm, ne mondd el senkinek! Kérlek! Okkal mentem bele ebbe az egészbe!

-  Ó, ne aggódj, nem terveztem elmondani senkinek. De… ha nem vagyok boldog… vagy ha nem vagyok elégedett… olyankor alkalomadtán kicsúsznak dolgok a számon… – Lebiggyesztette az alsó ajkát, úgy viselkedett, mint egy gyerek…

-  Én…

-  Aahhh, nagyon köszönöm, Kibum, elnézést, hogy megvárakoztattam. – Mielőtt akármit is mondhattam volna, Mr. Oh visszatért. Rossz időzítés, a lehető legrosszabb időzítés! – Akadt egy kis dolgom. Most már elmehet.

-  Nem probléma. Holnap találkozunk, Mr. Oh. Később találkozunk… Minjoon.

~~~

~Aznap este~

Bemenjek? Talán… Jonghyunnál kéne maradnom… NEM, MINJI! Szembe kell nézned vele!

Majd holnap szembenézek vele…

Mintha csak egy rejtett kamerán keresztül figyelt volna, azonnal kinyílt az ajtó. Key behúzott, és egy nagy csattanással becsapta az ajtót. A derekamnál szorosan megölelt, és előre kezdett velem sétálni, amivel arra kényszerített, hogy hátrafelé menjek. Nem tudtam mit tenni ellene, annyira hirtelen jött az egész. Mindketten az ágyamon landoltunk, ő rajtam feküdt, és igen, iszonyú ciki volt. Küzdöttem ellene, de semmit nem értem el vele…

-  Engedj! EL!

-  Ha tovább küszködsz, még jobban megszorongatlak!

Nehezemre esett, de befejeztem a mocorgást, és ránéztem. Nagyon közel volt az arca… így még kínosabb az egész… de meg kell hagyni, hogy nem néz ki rosszul… egész he… VISSZA A VALÓSÁGBA, MINJI!

-  Megint rólam ábrándozol?

-  Nem. Engedj el… kérlek…

-  Hideg van ma este. Aludj velem!

O.O

…

Drága bátyám. Az iskolád kezdi pokollá tenni az életem.

.