6. rész

6. rész

Jonghyun is…?

Istenem… csak ezt ne.

-  Key, nem tudnál a saját ágyadban aludni?

-  De szeretek itt aludni.

A héten ez már a harmadik alkalom volt, hogy az én ágyamban terpeszkedett. Ennek a srácnak komoly problémái vannak.

-  Ha továbbra is az ágyamban alszol, akkor akár cserélhetnénk is.

Elindultam az ő ágya felé, de mielőtt akár csak hozzáérhettem volna elkapta a derekam, és lerántott maga mellé az én ágyamba.

-  Aludj velem.

SJDGHASHSUAIHOISGFSUHDFOIUSHDAIDHAOIH ÚRISTEN, MEGŐRÜLÖK TŐLE!

Kirohantam a szobából, és becsaptam az ajtót. Az előcsarnokban aludni nem olyan vészes, igaz…?

Ó, apa, a kicsi lányod szenved az idióta bátyja miatt…~

~~~

Key POV

Heh, ez vicces. Aaah, tök jó, hogy megint az enyém az egész szoba!

Hmm, lássuk csak, mit is kéne csinálnom holnap? Berontani a fürdőbe, mialatt zuhanyzik? Hm, ez tetszik!

~~~

Minji POV

Hozhattam volna magammal egy takarót… tök hideg van…

-  Mit csinálsz itt?

Felnéztem, Jonghyun volt az. Valahogy boldoggá tett, hogy láthattam őt. Mármint igazán boldoggá! Oké, Minji, itt az ideje, hogy felöltsd a legprímább kiskutya-ábrázatot! Egy, két… gyerünk!

-  Jonghyunnieee! Képzeld, Key megbetegedett, és nem akarok én is beteg lenni, úgyhogy a szobában hagytam, és… nincs hol aludnom ma éjjel… – Ezaz, Minji, úgy tűnik ez beválik.

-  Bummie beteg? Muszáj odamennem!

-  NE! – állítottam meg.

-  Hm?

-  Úgy értem… most alszik, és nem lenne jó zaklatni egy beteg embert…

-  Óóh… szóval akkor hol alszol ma éjjel?

-  Nem tudom. Talán itt ebben a hidegben… egyedül… a sötétben… egyedül…

Bólintott. – Oké, holnap találkozunk. – És elhúzott.

-  YA! Vagyis… várj egy kicsit!

-  Hm? Szükséged van valamire?

-  Hát… öh… nem bánnád, ha lenne még egy ember a szobádban…? – kérdeztem félénken. Nem hiszem el, hogy ezt csinálom…

-  Nem, miért?

-  Ööhmm… lehetne, hogy… én… ööh… tudod… ott tölteném a ma estét?

A tekintetem a padlóhoz ragasztottam – ez volt az első alkalom, hogy ilyet kértem egy pasitól… még apának se mondtam ilyet soha.

-  Persze, miért ne? De… elég zajos a szobám, remélem, nem gond – vakargatta a tarkóját.

-  Nem, egyáltalán.

-  Jó, akkor gyere velem.

Követtem őt a folyosó végére, ahol megütötte a fülem egy furcsa… öööhhmm… „zaj”.

-  Ezaz, Taemin, erősebben!

O.O

Mi a bánat ez…?

Jonghyun kinyitotta a szobáját, ahol… ott volt… Taemin… Minho-n.

Mi a bánat? De most duplán.

Épp ekkor vettek észre a fiúk, és kikerekedett szemekkel bámultak rám.

-  Nyugi! – állt fel Minho. – Ez nem olyan! Épp a hátamat masszírozta – magyarázkodott. Esküszöm, ez a suli egyre furcsább és furcsább…

-  Mit keresel itt Mr. Wannabe Cute? Psh… kis trónbitorló. Akkor is cukibb vagyok nálad. – Taemin keresztbe tett karokkal állt meg előttem.

-  Tényleg, mit csinálsz itt? – kérdezte ekkor már Onew is.

-  Minjoon itt marad ma éjszakára. Key lebetegedett – adta meg a választ Jonghyun erős homlokráncolás közepette.

-  Mindenható Key beteg? Ez az első alkalom. Taemin-ah, gyerünk a szobámba, és fejezzük be ezt a hátmasszázst.

-  Megyek én is – állt fel Onew, ezzel mindenki eltűnt. Mekkora szerencsés Jonghyun, az egész szoba az övé.

-  Neked nincs szobatársad?

-  Nincs. Van itt tartalék párna, meg takaró, érezd otthon magad. Jóccakát!

A kezembe nyomta a cuccokat, és lekapcsolta a lámpát. Várjunk… csak egy ágy van… és ha ő alszik az ágyon, akkor… én a földön? Miféle férfi engedne egy nőt a földön aludni? Jó, persze, ő erről nem tud…

Minden a te hibád, Key!

~~~

Key POV

Hajnali negyed kettő… ideje beengedni őt.

-  Oké, visszaadom az ágy… Minjoon? – körbenéztem, de semmi jelét nem láttam. Lássuk, kinek van még szobája ezen az emeleten?

Jonghyun… Azta… Ne mondja már, hogy szívesebben alszik Jonghyunnal, mint velem!

Elmentem Jonghyun szobájáig, és ahogy mindig, akkor se volt bezárva az ajtó. Egyszer anélkül fogják őt kirabolni, hogy egyáltalán észrevenné…

Igen, ott volt. Békésen aludt a padlón. Édesem, velem aludni egymilliószor jobb. Szegény lány, azt se tudja, miről marad le…

Lehajoltam, hogy felemelhessem, és visszainduljak vele a szobánkba. Nem jutottam messzire, amikor ébredezni kezdett.

-  Hm…? Ya! Mit csinálsz? Engedj el, de azonnal! Jonghyun, aaaahhhh! – Befogtam a kezemmel a száját. Jonghyunra pillantottam, még mindig aludt. Látjátok, erről beszéltem, hogy akárki kirabolhatja, és neki fel se tűnne.

Kitessékeltem őt az ajtón, és becsuktam.

-  Mit kerestél te itt? – sziszegtem.

-  Aludtam!

-  Aludtál? Szóval szívesebben alszol Jonghyunnal, mint velem?

~~~

Minji POV

-  Szívesebben alszok vele, minthogy miattad paranoiás legyek!

-  Ha! Hidd csak el, Jonghyun hyung még nálam is sokkal rosszabb!

-  Várj. Jonghyun is… ő is…?

Anyám… ez a suli egyre ijesztőbb.

-  Felejtsd el. Csak… menjünk aludni. Visszakapod az ágyad… egyelőre.

 .