Előzetes

A második évadot napokon belül elkezdem fordítani, valamikor a jövőben hozom! :) Addig pedig új történettel jövök, amely szintén SHINee-s, úgyhogy akit érdekel, benézhet arra a blogra is, hátha megtetszik ^^ A történetet a profilomon keresztül a képemre kattintva, avagy ezen a linken találjátok:

viasayers-sv.blogspot.hu

Még jelentkezem!

41. rész

41. rész

Tökéletes történet

Pár napja már annak, hogy véget ért a suli. Anyu és apu furcsállták a rövid hajam és a fiú-egyenruháim, amivel tele volt a bőröndöm, így hát rájöttek a cselre. Apát annyira nem is zavarta, de anya kiakadt. Minjoonnak végül muszáj volt megengedniük, hogy debütálhasson, mivel szerződése volt, de anya kikötötte, hogy neki is el kell végeznie az utolsó évét, mielőtt debütál.

Mivel én gyakorlatilag kijártam a sulit, így mehettem főiskolára. Apa üzletember, és csomó embert ismer, szóval sikerült elsimítania azt a kis szépséghibát, hogy egy fiúiskolában érettségiztem, szóval mehettem főiskolára.

Egy szóval minden rendben volt otthon, már csak egy dolog zavart… Miért nem hív fel?

Egyedül voltam otthon aznap… megint – és azt reméltem, hogy aznap végre megcsörren a telefonom. Egyszer sem hívott, amióta véget ért a suli. Tök hülyén éreztem magam emiatt, kezdtem kétségbe esni…

-  Úgy unatko… – kiáltottam volna, de ekkor rezegni kezdett a telefonom. Ez biztosan ő lesz!

Hívóazonosító: Key.

Ez az! Végre! Várj, nyugodj le egy kicsit, Minji… Nyugi.

-  Igen?

-  Menj ki.

Csak ennyit mondott, és kinyomta. „Menj ki.” Ennyi? Most komolyan? Hová ki? Előre, vagy hátra…? UGH! Suli óta először hív fel, és csak ennyit kapok tőle, hogy menjek ki? Kinyitottam az első ajtót, és láttam, hogy a bejárati ajtóban mosolyogva néz rám. Meg kell mondjam, már nagyon hiányzott a hülye feje. De várjuk… Honnan…?

-  Honnan tudtad meg, hol lakom?

-  Mondtam, hogy zaklató vagyok – kacsintott.

Csodás. Igazat mondott. Tényleg nem csak perverz, hanem egy zaklató is…

-  Ne mondd, hogy csak azért jöttél, hogy elmondd nekem, hogy zaklató vagy…

-  Aw, úgy hiányoztál! – nézett rám aranyosan.

-  Nos, ha annyira hiányoztam, miért nem hívtál fel? – vetettem rá egy számonkérő pillantást.

-  Csak nem mérges valaki? – cukkolt, de csak megforgattam a szemeim. – Ó, igaz is, valamit meg kell kérdeznem tőled. – Azzal a széles vigyorával nézett rám, és tapsikolni kezdett. Taemin lépett ki az egyik bokor mögül egy nagy dobozzal a kezében.

-  Mi ez…? – kérdeztem tőle, és a dobozra bámultam.

-  Szia, noona! – odaadta Keynek a dobozt, és már indult is vissza. – A bokrok mögött leszek, ha szükséged lenne rám.

-  Szóval, arról volt szó… hogy lenne hozzád egy kérdésem. Azon gondolkodtam, hogy vajon lennél-e az anyukája az új kiskutyusomnak – mosolygott, és kinyitotta a dobozt. Elkerekedtek a szemeim, mert a dobozból egy kutyus nézett velem szembe, aki pont ugyanúgy nézett ki, mint Bummie. – Szóval? Leszel az anyukája a Bummie Junioromnak?

-  Ó, menjetek már szobára. Aish… – bukkant fel Jonghyun, és türelmetlenül indult el felénk.

-  Most egyet kell értenem Jonghyunnal – tűnt fel Onew is, majd Minho és Taemin is kijöttek a járdára.

-  És te! Miért nem mondtad meg, hogy egy csinos lány vagy? – biggyesztette az ajkát Jonghyun.

Felnevettem a cukiságán. Jaj, soha nem fog felnőni…

-  UGH! Ne legyetek már ilyen türelmetlenek! Tűnés vissza a bokrok mögé! – szólt rájuk Key.

-  Mondj már igent neki! – kiabálták ki a rejtekhelyükről, amikor már visszamentek.

-  Jól van, jól van! Aish, még csak ki sem élvezhetem a pillanatot. Igen, leszek. Boldogok vagytok? – mosolyogva ingattam a fejem, amikor a többiek örömükben felkiáltottak.

-  Ezennel anyucinak és apucinak nyilvánítalak benneteket. És most menjünk, éhes vagyok – simogatta Jonghyun a hasát.

Soha nem gondoltam volna, hogy az én szerelmi történetem ilyen lesz – beleszeretni egy perverzbe, barátságot kötni ezekkel a dilinyósokkal, és egy kiskutya anyukájává válni. Úgy értem, minden lány egy tökéletes románcot kíván magának, a Szőke herceggel, nem?

Nos, én azt mondanám, hogy az én történetem jobb. Én beleszerettem a meleg szobatársamba…

Vége

.

40. rész

40. rész

Utolsó este

-  Szóval, mit fogsz csinálni a nyáron, Minjoon? – kérdezte Jonghyun. Mind a hatan az ő szobájában ültünk egy nagy körben, és a közös emlékeket elevenítettük fel.

-  Hát, még nem tudom. Te? – Válaszul Jonghyun megvonta a vállát.

-  Lóghatnánk együtt néhányszor nyáron, vagy valami – ajánlotta fel Taemin.

-  Haha… igen, de… lehet, hogy addigra megváltozok majd néhány dologban… – nevetgéltem, és elképzeltem, milyen fejet vághatnak majd, amikor legközelebb találkozunk.

-  Jó gyorsan elment ez az év. És egy csomó sokkoló dologban volt részem az idén… – mondta Minho, és egy nagyon gyors pillantást vetett rám.

-  Ja, eléggé… – tette hozzá Onew is.

-  Nagy nap lesz nektek a holnapi. Szerencsések vagytok, én még egy évig szenvedhetek itt… – csüggedt Taemin.

-  Semmi gond, Taeminnie, meg fogunk látogatni – tette a kezét Key a fiú vállára.

Még sokáig beszélgettünk, aztán szép lassan mindenki elszivárgott a szobából. Key és én jöttünk el utoljára.

Még látjuk egymást a nyáron, gondoltam. Úgy tűnt, Key ráérzett, mire gondolok, így beállt elém, és szétzúzta a gondolataim.

-  Mire gondolsz? – Leült mellém, de megráztam a fejem, és csak annyit mondtam, hogy semmire. – Félsz, hogy nem látod többé Taemint? – a könyökével játékosan megbökött, de nem voltam nevetős kedvemben.

-  Nem, ami azt illeti, attól félek, hogy téged nem foglak látni.

Elmosolyodott, és megsimogatta a fejem.

-  Hadd mondjak el neked valamit. Nem csak perverz vagyok, hanem… zaklató is!

-  Mi? Zaklatni fogsz, vagy mi? – néztem rá nagy szemekkel. Bólintott, és szélesen rám vigyorgott.

-  Éjjel-nappal, bébi.

Nem bírtam megállni, halkan felnevettem.

-  Nem fogod megcsalni a jóképű pasidat a nyáron, ugye? – nézett rám a kiskutya-szemeivel, és megfogta a kezem.

-  Ki mondta, hogy veled járok?

-  Ugyan, úgy is tudod, hogy mennyire bele vagy zúgva a meleg szobatársadba. És különben is… nem neveztem meg a pasit, úgyhogy elárultad magad.

Megforgattam a szemeim, és titokban mosolyogtam.

-  Megyek, alszom.

Oda hajoltam hozzá, hogy megkapja az esti pusziját, de megállított.

-  Várj. Ma este ide szeretném kérni – nézett rám aranyosan, és az ajkaira mutatott.

Aigoo, néha annyira cuki tud lenni ez a srác…

Key egy nagyon picit közelebb hajolt, és behunyta a szemeit, majd én is. Nem csak egy rövid puszi volt, hanem igazi csók. Nem erőszakos, nem részeg, hanem valódi.

Rengeteg dolog történt ez alatt az egy év alatt, amiről nem is gondoltam volna, hogy megtörténhet. Mint például az, hogy beleszerettem az úgymond meleg szobatársamba, és hogy ennyi remek emberrel találkoztam.

Azt hiszem, már nem bánom annyira, hogy segítettem a bátyámnak.

 .

39. rész

39. rész

Ismerd be, hogy tetszem neked!

Minji POV

-  Ey… kelj fel – mondta Key, és lágyan megpofozgatta az arcom. – Reggeli van. Ébresztő!

-  Oh… – félálomban, félig csikott szemekkel ültem fel az ágyban. Key megfogta a kezem, felhúzott, és beirányított a fürdőbe.

-  Nyisd ki.

Engedelmeskedtem neki, és kinyitottam a szám, ő pedig beledugta a fogkefét.

-  Ki mondta neked, hogy olyan későn gyere vissza? – megingatta a fejét, és kinevetett.

-  Álmos vagyok… – nyögtem.

-  Akarod, hogy átöltöztesselek? Mert örömmel segítek – eresztett meg egy számító vigyort.

-  UGH! Perverz! Kifelé! – kitaszigáltam őt a fürdőből, és bezártam az ajtót.

-  Mindig a te kicsi perverzed leszek! – kiáltotta odakintről.

-  A cuki pasikat szeretem, mint amilyen Taemin! – válaszoltam, hátha féltékeny lesz tőle.

-  ÉDESEEEM~

Hangosan cuppogó, puszis hangot hallatott. Amikor meghallottam, mit csinál, úgy tettem, mintha hánynék.

~~~

Reggeli alatt többször is megpróbálta az asztal alatt megfogni a kezem, de mindig rácsaptam neki. Azzal voltam elfoglalva, hogy Taeminnel beszélgessek, aki az előző este után meglepően hétköznapian tudott beszélgetni velem. Újra normális volt, ugyanaz az aranyos Taeminnie.

Key megtapogatta a vállam, hogy végre rá figyeljek, így odafordultam, hogy lássam, mit akar. Gyorsan rám kacsintott, mire szemforgatva előre fordultam, de belül mosolyogtam. A fiúk nagyban ettek, így nekik fel se tűnt a kis közjáték, kivéve Jonghyunt.

-  Valami baja van a szemednek, Key? – kérdezte tőle, de ő csak vállat vont.

~~~

-  Na, mondd el! Kedvelsz engem? – kérdezgette Key halkan, amit a háttérben lévő hatalmas zsivaj miatt csak én hallottam.

-  Hát, nem is tudom… Add oda a labdát, és megmondom.

Key félrelépett, és hagyta, hogy elvegyem a labdát. Odarúgtam Minhonak, aki rögtön rúgott is egy gólt.

-  YAH! Mi van már, Kibum?! Mondtam, hogy passzold nekem! Nem hallod, hogy ordibálok? – dühöngött Jonghyun. – Tudjátok mit? Befejeztem. Felejtsetek el! Mindig a vesztes csapatban játszom!

Még egy, vagy két kör után visszaindultunk a kollégiumba.

-  Ajj, mondd már meg! – elővette a kiskutya-szemeit, és száját biggyesztve nézett rám.

-  Szép próbálkozás, de Taemin cukibban csinálja.

Kissé mérgesen felnyögött, majd fogott egy könyvet, és ledobta vele magát az ágyára. A vállam fölött hátra pillantottam, hogy megnézzem, megint azokat a „könyveket” olvassa-e.

-  Mit olvasol?

-  Amit általában.

-  Ew…

Eléggé unatkoztam, úgyhogy a párnámmal kezdtem játszani. Nem igazán volt házim, mert már majdnem vége volt az évnek. Gondoltam egyet, és lehuppantam Key mellé az ágyára, és megpróbáltam felhívni magamra a figyelmét. Megforgatta a szemeit, és másik irányba fordult.

-  Ch… reggelinél én is ezt csináltam veled, most meg te csinálod… – motyogtam.

Tudomást se vett rólam, tovább olvasott. Eléggé idegesített, hogy ezt csinálta, így unalmamban őt is idegesíteni kezdtem.

-  KEY! KEY! KEY! KIM KIBUM! KEYYY! MIÉRT AZ A NEVED, HOGY KEY?! Key? Key! Az, hogy Key nagyon viccesen hangzik, ha sokszor mondod. Szerinted is, Key?

Már láttam rajta, hogy nem sokáig bírja tovább.

-  Ne akard, hogy elhallgattassalak.

-  Óóó, miért, mit csinálsz? Megcsókolsz, hogy befogd a szám, mint azokban a romantikus sorozatokban? Hűűűha, rettegek! – Úgy tettem, mintha nagyon félnék, szorosan összezártam a szemeim, közben pedig eszembe jutott, hogy mi lenne, ha tényleg megcsókolna, hogy elhallgattasson.

-  Az olyan régimódi, nem csókkal oldanám meg. Valami mást csinálnék… – Hozzáért az arcomhoz, aztán lassan levezette a kezét a derekamig, és elvigyorodott.

-  Elfelejtettem, hogy perverz vagy. – El akartam lökni a kezét, de amikor nem sikerült, már arra gondoltam, hogy sikítok és elrohanok, de nem engedett el.

-  Ne olyan gyorsan. Most megtanítom neked, hogy ne szórakozz velem, miközben olvasok.

-  NE!!!

Olyat tett, ami még a megerőszakolásnál is rosszabb. Lelökött az ágyra, és csikizni kezdett.

-  AAAHHHH! Engedj el! – a lábaimmal rugdosni kezdtem, de úgy helyezkedett, hogy egyszer se sikerült eltalálnom.

-  Nem, amíg be nem ismered, hogy tetszem neked! – gonoszan nevetett, és még intenzívebben kezdett csikizni.

-  Ez nagyon szemét dolog tőled! – nyögtem ki hangos nevetések közepette. – Kedvellek, rendben? Állj le! – kiáltottam, de nem tudtam levakarni a vigyort az arcomról.

-  Oké. – Abbahagyta és mosolygott.

Megtanultam a leckét: sose zavard Keyt, miközben „olvas”.

 .